A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis — 1975 (Niedermüller Péter)

SLOVENSKY NÁRODOPIS — 1975 A Szlovák Tudományos Akadémia folyóirata. Bratislava, T. XXIII. 1975. 664. 1. A Szlovákiai Téka már évek óta rendszeresen ismerteti a szlovák néprajz vezető folyóiratát, a Slovensky národopisi. Ebbe a sorba kapcsolódva az 1975. évi kötetekről kívánunk áttekintést adni. A négy füzetben számos kiváló tanulmánnyal, hosszabb-rövidebb írással találkozunk, amelyeket azonban, elsősorban a hely hiánya miatt, nem részletezhetünk érdemeiknek megfelelően. Így meg kell elégednünk a figyelem felkeltésével. A tárgyi néprajzi tanulmányok közül az egyik legkiválóbb Markus M. munkája (29-—39. 1.), amely egy, a Kárpát-medencében mindenütt ismert növény, a tönköly történetével foglalkozik. ír a növény elterjedési területéről, terminológiájáról, műveléséről, a művelés eszközeiről, a felhasználás lehetséges módjairól. Dolgozatában a szerző gyakran idéz magyar adatokat is. Különösen a paraszti gazdálkodás kutatói számára fontos Slavkovsky P. tanulmánya (401—432. 1.) a Záhori-vidéki aratás hagyományos formáiról. A szerző nem foglalkozik az egész kérdéskörrel, hanem ennek a jellegzetesen kis-kárpáti területnek az aratóeszközeit és aratási munkaformáit írja le. Chlupová A. szintén egy nyugat-szlovákiai közösséggel, annak étkezési szokásaival foglalkozik (451—466. 1.). A szerző elsősorban a hagyományos ételeket, azok elkészítési módját, az eszközöket és tároló edényeket írja le, számos rajz és fénykép kíséretében. Feltétlenül meg kell említeni Praslickova M. cikkét a nyugat-gömöri takácsmesterségről (55—78. 1.). A tanulmány írója kutatásai folytatásaképpen most azt vizsgálta meg, hogy milyen jelentősége és szerepe volt a takácsmesterségnek a paraszti gazdálkodás rendszerében. Az egyes füzetekben kitűnő, újabb szempontokat és módszereket felvonultató folklorisztikai írásokat találunk. Sirovátka O. azt vizsgálja, hogy mi az előadás, az interpretáció szerepe a folklórban (41—54. 1.). A folklór egészének és az individuum által előadott egyedi jelenségnek a viszonyát a lanyue/parole oppozíciós párral szemlélteti. Maràok V. a folklór esztétikájáról, az esztétikai minőségeknek a valósághoz való kapcsolatáról, e kapcsolat jellegzetességeinek történeti okairól értekezik (345—370. 1.) Tudománytörténeti szempontból nélkülözhetetlen Lescak M. áttekintése, aki a szlovák folklorisztika történetének utolsó harminc évét értékeli. Tanulmánya végén, alapos bibliográfia segíti a további kutatásokat (515—545. 1.). Luther D. úttörő jelentőségű tanulmányában a betlehemes játékokat vizsgálja szemiotikai, kommunikációelméleti megközelítésben (79—92. 1.). Kosová M. a szlovák proverbium kutatásokat összegzi, áttekintve és értékelve az eddigi eredményeket, kijelölve a további feladatokat (553—565. 1.) Feglová V. az agrárrítusok szerepét elemzi a téli ünnepkör szokásaiban, vizsgálva a jelenségek formáit, funkcióit és a halottkultusszal való összefüggéseit (433—450. 1.). A társadalomnéprajzot csupán egyetlen írás, Svecová S.-nek a család és rokonság kapcsolatáról írott tanulmánya képviseli (3—22. 1.). Svecová S. rokonok csoportjának tartja a családot, s így próbálja meg felvázolni a rokonsági rendszer bomlásának hatását a családszervezetre. Gondolatai több szálon is kapcsolódnak a jelenkori néprajz problémáihoz. E kérdéskör elméleti vonatko-