A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Krupa András: Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban

magyarok sem alkotnak egységet. Egy töredékük őslakosokból áll, akik megtartva a táj korábbi, de a török által felszabdalt hagyományát, a kontinuitást képviselik. A magyarság zöme ugyanúgy betelepült, mint a szlovákok, az ország közeli vagy távoli vidékéről érkezvén. Sajátosnak kell tekintenünk az egyes vegyes nemzetiségű helységek erős asszimiláció következtében kialakult magyarságát is. Sajnos, a megyében eddig folyó kutatások ezeket a tényezőket nem vették eléggé figyelembe. Holott a 18. század eleji boszorkányperek jegyzőkönyveiből is kitűnik, hogy már akkor, a tudatos telepítés előtt, néhány vádlott más vidékekről költözött a megyébe. Boszorkánytudományának a híre utánajött. Tarkábbá tette a képet a többi nemzetiség jelenléte is. Az érintkezés hatását növelte a letelepedett lakosság belső mozgása, lett légyen annak kényszerítő oka a munkavállalás, a földesúr parancsa vagy a katonáskodás, ill. vallási, rokoni vagy egyéb okok. Nem elhanyagolható tényező a megyébe jövő vándorárusok, kereskedők, vándoriparosok, vándormunkások, katonák kapcsolata a megye lakosságával. A már említett boszorkányperek jegyzőkönyvei szerint a katonák hozták a betelepült asszonyok boszorkányhírét, ezzel együtt nyilván a boszorkányhit újabb vagy módosult elemeit, a vonzáskörükbe tartozó hiedelemtörténeteket.

20 A hiedelmek, a hiedelemmondák vándorlásában szerepet játszott a cseléd és a gazda családjának a viszonya, a dajka, a pesztra történeteinek hatása a neveltjére. Adataink szerint a 19. század elején a csabai szlovák honoráciorok házaiban dobozi és békési « magyar cselédlányok szolgáltak. Doboz és Békés pedig a boszorkányperek két jelentős gócpontja volt.

27 A gazda fia a cselédekkel együtt lakott a tanyán, akik sokszor más nemzetiségűek. Egy volt gazdalegény öreg béresüktől tanulta pl. a lucaszékkészítés hiedelmét. A hiedelemrendszer visszavonulása idején sok az eltérő, pontatlan adat. Erre panaszkodik mezőberényi kutatásait jellemezve Szilágyi Miklós

2

* s korábban Cs. Pócs Éva.'

1

'* A töredékek, a pontatlanságok sora szinte lehetetlenné teszi annak a felismerését, hogy a gyűjtött adatsor vajon a különböző helyekről érkező telepesek egymástól eltérő hiedelemmaradványainak a továbbélése-e, a helyi ötvöződés terméke-e, vagy pedig az interetnikus kapcsolatoknak az eredménye-e. A jeles napokkal kapcsolatban kimutattam, hogy Békéscsabán a termények karácsonyi rituális asztal alá tevésének milyen sok változata van, vagy pl. a kotlóültetésnek Tótkomlóson egyazon utcában ugyanannál az etnikumnál milyen eltérő időpontjai vannak.

30 Ha elvonatkoztatunk attól, hogy a hiedelemrendszernek számos azonos, hasonló eleme fellelhető a Kárpát-medence térségében, csak a szorosan vett Békés megyei szlovákok hiedelmének az eredet szempontjából történő csoportosítását az alábbiak figyelembevételével végezhetjük: a) lehet a telepeseknek eredetileg magukkal hozott változatlan eleme, b) feltételezhető, hogy új lakóhelyükön vették át, de mivel azonos vagy rokon az eredeti lakóhely feltárt anyagával, nem pontosítható, c) lehet az eredeti és az itt megismert elemek összeötvöződése, d) megtörténhetett, hogy a magyarrá lett etnikum új vagy módosult formája került át, azaz mintegy visszavétel történt. Az interetnikus érintkezés leglazább formája az egymás szokásainak megfigyelése. Ennek az igen intenzív jelenségnek többoldalú a megnyilvánulása: 7. Jelentheti a különbség észrevételét: Pl. az első világháborúban a med-