A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - M. Markus: Szlovák—magyar interetnikus néprajzi kutatások

loristák saját programjukon belül valósítanak meg. Ide elsősorban olyan foglalkozás-leírások, a hagyományos népélet leírásai tartoznak, melyek korábban a szlovák népélet specifikumai voltak. Ilyenek voltak például a népi fazekasság, a favágás, különféle népi háziipart folytató mesterségek, a házaló foglalkozás, tutajozás, drótos élet, fuvaroséletmód, s legvégül a hagyományos szezonmunkára való járás volt. E kutatások során nem hagyhatjuk említés nélkül Plicková E.-nek, (Pozdisovce), Pranda A.-nak (Módra), Polonec A-nek (Pukanec), Landsfeld H.-nak (habán kerámia), Kalesny F.-nek (Lubietova), és Markus M.-nak (Sivetice és Gemer) idevágó tanulmányait. Nagyon jól ismerjük, hogy a 19. században a szlovák fazekasok termékeiket az Alföld irányába, a magyar mezővárosok vásáraira hordták, ahol azoknak jó hírük-nevük volt. A szlovák fazekasmesterek és magyar fogyasztóik között sok évszázados kapcsolat állott fenn. Sok hasonlóság volt a többi mesterségnél is. Különösen a háziiparszerű mesterségek gyártmányai örvendtek nagy népszerűségnek. Ilyenek voltak a kerékgyártök, kanalasok, kosarasok, bodnárok, bordakészítők készítményei. Ki ne emlékeznék — itt persze már csak az idősebb, magamfajta nemzedékre gondolok — az egykori házaló drótos tótokra, ablakosokra? Egykori életüket, vándorlásukat, évről évre megszokott útjaikat, a szlovák szerzők közül S. Misik, K. Guleja, J. Koma, J. Kuzmik írták meg igen plasztikusan. Valamikor csaknem fél Európa jól ismerte az árvái és szepességi gyolcsos „tótokat", híres vásznaikat. Egykori vásár járásaikat A. Polonec írta meg. Néhány évvel ezelőtt két, könyvalakban is kiadott munka a szlovák tutajosoknak állított emléket. Nem hallgathatjuk el itt a liptói kőművesek szolgálatait sem. Sok pesti bérház, a Bazilika, a Parlament kőművesei egyszerű liptói parasztkőművesek voltak. Ezeknek nagy része Pest-környéki falvakban telepedett le, így keletkezett pl. Rákoskeresztúr, Cinkota, Kerepes. Egyik kassai kolléganőm, Prasliéková Mária több egymásutáni tanulmányban ismertette az egykori gömöri sonkolyosoknak, bordakészítőknek a magyar méhészekkel való szoros kapcsolatait. Ezekben a tanulmányokban a magyar méhészet kutatói igen sok hasznos adatot találhatnak a magyar népi méhészet múltjának kutatásához. A bardejovi (Bártfa) és környéki, sárosmegyei kosarasok készítményeit, életüket, kelet-európai vándorlásukat, Ázsáig, sőt nemegyszer Amerikáig nyúló útjaikat J. Koma ismerteti. A középkori zsindelyfedelek készítéstechnikáját, készítőik életformáját, a zsindelyek értékesítését Apáthy S. ismerteti velünk. Valamikor nagyon kapósak voltak a szlovák szűcsök és ködmönösök készítményei is. A díszesen kivarrt ködmönöket az alföldi mezővárosok piacán szívesen vásárolták. A nagy kereslet miatt igen sok szlovák szűcs és ködmönös költözött le az alföldi magyar városokba (A. Pranda, J. Patkóvá). A magyar néprajzi irodalomból is jól ismert szlovák olejkárok és sáfrányosok életét, vándorlásait Csippék János munkáin kívül J. Matinka, J. Hroziencik és E. Horváthová írásaiból ismerhetjük meg. A bemutatott példák azt mutatják, hogy az egyes néprajzi jelenségek nemcsak két, hanem olykor több népet, népcsoportot is összekapcsoltak. Aki ismeri a mecenzéfi (Medzev) mánták által kovácsolt kapákat, ásókat, fejszéket, ekevasakat, lapátokat, tudnia kell, hogy azokat valamikor szlovák fuvarosok hordozgatták szét a történeti Magyarország különböző tájaira. E kovácskészítmé-