A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Krupa András: Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban

nyek legfőbb elosztó helye a miskolci és debreceni országos vásár volt. E vásá­rokat erdélyi, balkáni vaskereskedők látogatták és adogatták tovább a külön­féle fogyasztóknak. A mecenzéfi kovácsok több mint 150 kapafajtát kovácsol­tak a fogyasztók számára. Ez azt jelentette, hogy nekik pontosan tudniok kellett a fogyasztók igényeit. Ezeknek az igényeknek a közvetítésében igen jelentős szerepük volt a szlovák fuvarosoknak. Interetnikus szempontból — és ezt itt szeretném kihangsúlyozni, ezek a vásárjáró, világot látott, több nyelven is beszélő lovasszekeres gazdák, vala­mikor igen komoly szerepet játszottak az interetnikus ismeretek és jelenségek terjesztésében. Nagyon jól ismerték az alföldi városok népét, talaját, termelt növényeit, az itt keresett árucikkeket, a vásárokat látogató fogyasztók igé­nyeit, azok ízlését. Bizonyítani tudjuk ezt a szellemi és tárgyi néprajzi hagyo­mányokkal. Végezetül most már csak a közelmúlt tanúira szeretnék hivatkozni. Azokra az Alföldre, az osztrák, cseh nagybirtokok felé járó szlovák szezonmunkásokra, ,,summásokra", aratókra, cséplőmunkásokra, kapásokra, — akik csaknem a török kitakarodása óta lejártak a termékenyebb tájakra mezőgazdasági mun­kák végzésére, akik szintén nagyon aktív közvetítői voltak az interetnikus vo­nású néprajzi jelenségeknek. (Aratási szokások, sarlók, kaszák, favillák, kü­lönböző hiedelmek, babonák, dalok, mesék vitele és hozatala.) Az utolsó évek­ben több szép szlovák tanulmány írja le ezeknek a szezonmunkásoknak az életét és munkáját (E. Prandová, J, Michálek, J. Slavkovsky). E vázlatos összefoglalásból nagyjából láthattuk, hogy bár a szlovák— magyar interetnikus kutatások irodalma mindkét oldalon elég tekintélyes, mégis az az érzésünk, hogy még nagyon sok tennivalónk van. Még mindig nagyon sokat kell gyűjtenünk, hogy a sok száz éves együttélés során kialakult közös jelenségeinket valósághűen tudjuk értékelni. M. MarkuS Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban Békés megyében ismert történelmi és népmozgalmi okok következtében a lakosság derékhadát alkotó magyarságon kívül négy nemzetiség él: a szlovákok, a románok, a németek és a szerbek. A nemzetiségek közül a legszámottevőbb tömböt a szlovákok alkotják. A török alól felszabadult területek benépesítése óta eltelt negyed évezredes időszak nemcsak az elavult vidék egyik leggazdagabb hazai mezőgazdasági kultúrtájjá való fejlődésének a tanúja, hanem az itt élő népek, népcsoportok együttélésének, egymásrautaltságának, közös sorsának is.* Az itt folyó néprajzkutatásnak tehát egyik legfontosabb feladata az együtt­élés, az interetnikus kapcsolatok tudományos feltárása. Mégis a Békési Élet • 1974 októberében, Miskolcon elhangzott előadás.

Next

/
Thumbnails
Contents