A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Adatok a hegyközi szarvasmarhatartáshoz

6. A Longi-erdő nagy része a sárospataki uradalomhoz tartozott. Balassa Iván: Makkoltatás a Kárpát-medence északkeleti részében a XVI—XIX. században. Ethnographia, LXXXIV. 1973. 1—2. sz. 59. 7. A Zempléni-hegység több falujából szintén hajtottak szarvasmarhát más község legelőjére. Pl. a baskóiak Liszkán és Vámoson vettek legeltetési jogot. Debreceni Néprajzi Intézet Adattára, 742. Bodó S. gyűjtése. 8. „Tinó-binó"-nak a kétéves kort el nem ért növendékmarhát nevezték. 9. OL. KL. 16. es. No. 161. 10. OL. KL. 17. es. No. 169. 11. Êble G. i. m. 276. 12. Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár I—

III. Budapest, 1896. 277. 13. Vö. Tagán Galimdzsán: Pusztafalu gazdálkodása. Néprajzi Értesítő, XXXI. 939., 149. 14. A kifejezés ismert a Zempléni-hegység más falvaiban is. (DENIA, 742. Bodo S. gy.) 15. Kunt Ernő részletesen ismerteti Pányokról. Kunt Ernő: A „bakiszeker" Pányokon. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei. 13. Miskolc, 1974. 119—124.