A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - M. Markus: Szlovák—magyar interetnikus néprajzi kutatások

SZLOVÁKIAI TÉKA Szlovák—magyar interetnikus néprajzi kutatások Amikor az interetnikus néprajzi kutatásokról beszélünk, ezalatt legtöbbször két vagy több egymás mellett, vagy egymással együttélő népnek, népcsoportnak az életformáját, hagyományait, azonosságát vagy különbségeit tárgyaló kutatásokat értjük. Ez alkalommal a szlovák—magyar interetnikus néprajzi kutatások eddigi állását, eredményeit szeretném vázlatosan összefoglalni.* Mielőtt a kutatások felvázolásához fognánk, feltehető a kérdés, hogy voltaképpen melyik időponttól datálódhatnak e két szomszéd nép interetnikus kapcsolatai? A feleletet nem tudjuk évszámokkal megjelölni. Kezdetük visszanyúlik a távoli múltba. Minden valószínűség szerint egyidejű a honfoglalás korával. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy az érintkezések, kapcsolatok már sok száz esztendősek. A kérdésre talán a régészek és a nyelvészek tudnának pontosabb feleletet adni. Igen örvendetes, hogy ehhez a kérdéshez újabban az összehasonlító néprajz is hozzá tud szólni. A két szomszéd nép közötti kapcsolatok elég intenzíven mutathatók ki a kora- és késő-középkori századokból, s nagyon gazdag anyagunk van a huszitizmus, majd a török uralom éveiből. Aki jól ismeri az újabbkori levéltári anyagot, tudja, hogy milyen világosan rajzolódik ki ez a szoros kapcsolat a 17.. 18. és a 19. század folyamán. Ezekből az évekből már nemcsak levéltári, de írásos forrásaink is vannak, elég ha itt most csak Bél Mátyás és Bartholomeides Lajos latin nyelven írt munkáira hívjuk fel a figyelmet. A szlovák—magyar interetnikus kapcsolatok és néprajzi jelenségek első és igazán komoly megfigyelője Batthányi Vince, aki 1805-ben megvalósított útleírásai során éppen a gömöri, nógrádi, honti szlovák—magyar etnikai határ mentéről közöl elég korai, forrásértékű néprajzi adatokat. Beszámol az itt élő szlovák és magyar falvak lakosságának életmódjáról, viseletéről, kiemeli a különbségeket és azonosságokat. E megfigyelés értékét emeli az a megállapítás, hogy itt a szerző igen fontosnak minősíti az egyes népcsoportok közötti néprajzi különbségek és azonosságok számontartását. A 19. század elején igen figyelemreméltó interetnikus jelenségek „megfigyelői" közé tartoztak például Bredetzky Sámuel, Mednyánszky Alajos, Schwartner Mór, a szlovák Skolka András, Melzer Jakab, Rohrer József, Majláth József és még sokan mások is. A felsoroltak közül sokról tudjuk (pl. Bredetzkyről és Mednyánszkyról), — hogy megfigyeléseiket nem mások információiból, hanem személyes tapasz* 1974 októberében, Miskolcon elhangzott előadás.