A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Végvári Lajos: Emlékezés Munkácsy Mihályra

35. Herman Ottó Múzeum, HTD. 53. 2346. 1. 36. Bayer—Staud i. m. 49. 37. Bayer—Staud i. m. 49. 38. Déryné Naplója (Bayer-íéle kiadás), III. 71. 39. M. Császár Edit: Egy színészházaspár élete. Bp., 1956. 15. 40. Szombathy László: Mikor Déryné eladta a könyveit... Emlékalbum a Miskolci Színház 100 éves jubileumára. Miskolc, 1923. 79. 41. Bayer—Staud i. m. 96. 42. Déryné eredeti kézírásos levele a Magyar Állami Operaház Ereklyetárában. Dr. Staud Géza ereklyetári felügyelő szíves hozzájárulásával. 43. Sydney Carton i. m. 44. Bayer—Staud i. m. 171. 45. Rozsnyay Kálmán: Ahol Déryné meghalt. Emlékalbum a Miskolci Színház 100 éves jubileumára. Miskolc. 1923. 78. A kézirat leadása után jelent meg Enyedi Sándor: Déryné erdélyi színpadokon című műve (Kriterion, Bukarest. 1975), amelyből az adatokat pótlólag merítettük. Emlékezés Munkácsy Mihályra Hetvenöt évvel ezelőtt halt meg a magyar festészet egyik legjelentősebb személyisége, Munkácsy Mihály. A miskolci Herman Ottó Múzeum ezzel a tanulmánnyal hódol emlékének. Erre a vállalkozásra az a körülmény jogosítja fel, hogy a mester saját bevallása szerint is, sok gyermekkori emléke fűződik Miskolchoz. Itt élte át kisgyerekként a szabadságharc eseményeit, olyan emlékei ezek, amelyeket sohasem felejtett el és plasztikus erővel örökítette meg emlékirataiban. Szülei ebben a városban haltak meg, itt is vannak eltemetve. Szép, monumentális hatású sírkövüket világhírű gyermekük állíttatta. Munkácsy több rokona élt és még él ma is a városban. Űgy tűnik, hogy egy emberöltő alatt többször is átírjuk a művészet történetét. E permanens újraértékelésben elég kevés a száma azoknak a művészeknek, akik korábban megszerzett rangjukat meg tudták tartani. Nemzeti művészetünkben ilyen a helyzete Munkácsi Mihálynak. Mindössze néhány évig tartó félreértések kapcsolódnak nevéhez. A hatvanas évek elején többször lehetett hallani műtermekben és művészpolitikai eszmecserékben, hogy Munkácsy a személyi kultusz idejének esztétikai modellje, afféle „lobogónk Petőfi", akinek nevében lebunkózták a művészet szabadságát és korszerűségét. Nem sokat ártottak Munkácsynak ezek a vélekedések, népszerűsége, a nemzeti köztudatban betöltött pozíciója nem változott meg, nem rontott tekintélyén a történetietlen és felületes életrajzi regény. Munkácsy tehát állandóan ható, el nem feledhető tényezője nemzeti kultúránknak. Feltehető, hogy azon sikerek következtében, amelyet a XIX. századi realistákat bemutató kiállítások nyugaton elértek, Munkácsy előbbutóbb ismét nagyobb hangsúllyal szerepel a nemzetközi művészeti köztudatban, ahonnan igazában sohasem került ki. Nekünk magyaroknak Munkácsy saját nemzeti tudatunkkal azonos. Vizuális önismeretünk nyelvét ő formálta meg először. Bár Munkácsy a messzi északkeleti tájakon született, nem szülőföldjéről, hanem Békéscsaba és környékéről, a viharsarok világából nyerte első élményeit. Ez a vidék a félig haramia félig szabadsághős betyárok egyik fő fészke volt. Itt keseredett meg legjobban az agrárprole-