A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Végvári Lajos: Emlékezés Munkácsy Mihályra

tár élete, a békési magyarban sűrű indulatok forrtak. Munkácsy közelről megismerte a magyar parasztot, amelyet a nép és a nemzet képviselőjeként fogadott el, mint elődje és példaképe, Petőfi. Első gyatra versei után a képzőművészet művelésére tette fel életét, ami egyben azt is jelentette, hogy ennek a világnak szószólójává vált. Nemcsak a parasztok, de a kézművesek életéről küld híradást. S ez a nehezen formálódó, de a művész képzeletében már oly korán kirajzolódó mondanivaló elsődleges tényezője Munkácsy művészetének. Nála téma és tartalom; festői indulat és elbeszélő kényszer egybeesik. Meghamisítja Munkácsyt az. aki nem figyel témáira, az általa közvetített emberi szituációkra, eszmei felismerésekre serkentő drámai konfliktusokra. Manapság sokan irodalmiságnak nevezik a témát, a képtárgyat és a szituációt, s egyedül Rembrandtnak bocsátják meg, hogy az emberi-esztétikai információra való törekvést a néző érzelmi, értelmi befolyásolására, átalakítására törekvő katarzist művészi célként gyakorolta. A témának (mítosznak, szituációnak és a közmegegyezésen alapuló szimbólumnak) — tehát a szemiotikai elemeknek — a képzőművészetből való kirekesztése a művészet nagymértékű szűkítését jelenti és az emberitől való elfordulás veszélyét hordja magában. A szemiotikai elemek közé tartozik az a megfoghatatlan bizonyosság, amit nemzeti jellegnek, népi sajátosságnak nevezhetünk. A XX. század művészeti felfogása, valamint nagyobb egységekből álló társadalmi integrációkra való törekvése egyaránt háttérbe szorította, sőt sok vonásában meg is szüntette a nemzeti elemet. Kétségtelen, hogy a XIX. században fénykorát élő nacionalizmus nemcsak elvesztette jelentőségét, de általában retrográd magatartásnak is tekinthető. Ám a nacionalizmus és a nemzeti jelleg nem egymást fedő fogalmak. A nemzeti jelleg elsősorban nyelvi, szociális, műveltségbeli és történelmi-tradicionálási képződmény: alapvető és nehezen módosítható vonása az etnikumnak. Bizonyos, hogy átmeneti mellőzése után, mint az uniformizáltság elleni küzdelem egyik eszköze, új ihletek és kifejezési formák indítékává válhat. A mai popzenéből ez a tendencia egyértelműen kiolvasható. A folk-beat, a kommersz zene jellegtelenségét a népzene újjáélesztésével küszöbölte ki. Nemzetünk nyelvi különállása, a szomszéd népekkel való gazdag kapcsolatok ellenére, sajátos életérzést alakított ki. A magyar népmesék hőse a legkisebbik fiú, egyszerre fejezi ki a nemzeti önszemléletét és ennek hordozóit, az osztálytársadalmakban elnyomottakat, elsősorban természetesen a parasztságot. Ilyen körülmények között, a magyar művészetben a témának mindig nagy jelentősége volt. A témát a festői előadást és a kép mimetikus elemeit egyaránt meghatározó tényezőként értékelhetjük. A témának a magyar festészetben betöltött központi helye azzal magyarázható, hogy a magyar képzőművészet az irodalmi újjászületés, a nemzeti romantika hatására és bátorításával fejlődött, majd az elnyomás idejének irodalmi cenzúrája miatt egyedül vitte tovább a nemzeti gondolatot. A képzőművészet nálunk a nemzeti öntudat, az országos gondok és problémák hordozójává és kifejezőjévé vált. Az ekkor kialakított készséget a kiegyezés után is megtartotta : ezzel magyarázható a kritikai realizmus, Munkácsy és iskolájának központi szerepe a magyar festészetben. Ezt a tradíciót megkerülni lehetett, de felülmúlni nem. A nagybányai festők azért nem lettek impresszionistákká, mert még ők is elfogadták a téma és a