A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dancza Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre borsodi kapcsolatai

Bajcsy-Zsilinszky Endre tervbe vette, hogy 1934-ben Diósgyőrbe utazik és sorra látogatja a Bükk környákén levő falvakat és pártszervezeteiket. A Nemzeti Radikális Pártnak abban az időben elég radikális volt a programja, követelései, hasonlóképpen a gyűléseken elhangzott beszédek is. Hirdették a radikális földreformot, 1500 falu modernizálását, a kartellek, a bankok megrendszabályozását, az álláshalmozások megszüntetését, egyenlő és általános titkos választójogot követeltek. Pártjának mozgalmi sikere 1934-ben ért tetőpontjára. 1935-ben lemond vitézi rangjáról — „de vitézségemet megtartom mindhalálig" — mondotta. Miskolci barátaihoz írott levelében politikai nézeteinek tárházát adta : „Kedves Barátaim! Hármotoknak egy levelet írok, egyszerre is kaptam tőletek a legutóbbi leveleiteket. Fájdalmas rám nézve megírnom éppen nektek, kik összes pártszervezeteink közül legjobban a szívemhez nőttetek Tarpa mellett, hogy még sem mehetek le Miskolcra és Diósgyőrre. Testi és idegbeli állapotommal most nem is akarok előhozakodni, mert hiszen — gondolhatjátok és mondhatjátok joggal —, ha már eddig bírtam, ezt az egyet még kibírnám. És azt is gondolhatjátok, hogy mégsem járja: Éppen veletek szemben, akik a legtöbb őszinte lelkesedéssel, fanatizmussal, hozzáértéssel és eredménnyel dolgoztatok, éppen veletek szemben, a ti igazán kedves, szívből jövő, őszinte és baráti kérésetekre mondom ezt a nemet. De mégis meg kell, hogy tegyem. Először és minden valószínűség szerint holnap utaznom kell Tarpa felé, mert az egyik lap azt a hírt hozta, hogy Tivadar is víz alatt áll. Nekem tehát legelső kötelességem ez ebben a pillanatban a derék és hűséges kerületembeli magyarsággal szemben. Tegnap sürgönyöztem, kérvén helyzetjelentést, ma délután várom a választ. De van ezenkívül egy másik — elvi — okom is. Lehetetelen egy pártmozgalmat, amelynek olyan diadalmas programja van, s amelynek olyan kitűnő erői, s főleg szónokai vannak, egyetlen ember nagyon is labilis egészségére és életére építeni. Bennem nincs szikra a hitleri ostoba „Führer" gondolat iránt való hajlamosságból, magamat sem prófétának, sem valami különös vezéri egyéniségnek, annál kevésbé egyetlennek nem tartom. Ha az akarnék, bizonnyal jobban meg tudtam volna mozgatni a becstelen és aljas középosztályunk álló poshadt vizeit s nem volnék ott egy fél esztendő keserves és látszólag eredményes, legalábbis külső sikerekben gazdag parlamenti munkája után, hogy lapom kérdése ma is megoldatlan, jó, ha kéthetenként tudunk egyelőre meg jelenni, ez sem biztos és mostanáig nem tudtuk még az ezer kilométerre szóló olcsó jegyeket sem kiváltani. Ha megfelelő szuggesztív erő volna bennem, bizonyára meg tudtam volna mozdítani legalább egy pár disznót a jómódú körökből, hogy — ha másért nem — legalább okos számításból és érdekből segítse kicsit ezt a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes mozgalmunkat. Eddig csak a szegények és a nagyon szegények és a koldusok körében találtam áldozatkészségre éppen Miskolcon, Diósgyőrött, Tarpán és még néhány helyen. De nemzetünk igazi egyénisége sem tűri intézményeknek, pártoknak, mozgalmaknak személyhez való szabását, személyekre való alapozását. Addig míg a nemzetiségi elemek szemétje el nem lepte középosztályunkat, míg igazán