A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

tott, s bár fájdalommal esik magamat ki tépni ez érdemdús bölts s szelid kormány pártolása alól, de a havi fizetés tsekélysége kentet le mondanom. Én nem fizetésem tsonkitását reméltem, sőt föllebb vitelét reméltem meg érdemelhetni; ha illető szerepek többször osztattak volna számomra — ha ez nem történt — nem az én hibám, én semmiből sem kivánoni magamat ki vonni és szorgalmas s tsügedetlen iparral kívánok munkálódni, tsak alkalom adassék reá; hogy eddig elé mellőztetem, azt a Méltóságos Fő Igazgató Gróf Ur Ö Nagysága talán értelmetlenség, vagy lomhaságnak tekinthetné részemről — s azért a kevésre méltatás — én mint sok oldalú színésznő esméretes ma is a két Hazába s az Anya szerepek osztályába mindenkor tölthetek egy helyet, tsak szerep osztáskor figyelem tsak egy pici részben essék reám is — igy véltem, ha bár kevéssel is havi fizetésem javitását és jutalom játékot annak idejében, mert én meg tudtam s tudom érdemelni az élelemre valómat, de átláthattyák tisztelt tagtársaim magok is, hogy szállást, mosást, fát, tselédet, kosztot — hát még az élethez való több aprólékos szükségeseket be szerezni, jelen havi fizetésem igen szigorura van szabva e nagy drágaság mellett. Kérem tehát édes Szigligeti Ur, terjessze a Méltóságos Gróf eleibe e nyilatkozatomat és ha jövőbe érdemes Rendező tagtársim jóakarólag több figyelemmel kívánnának a közönség előtt meg ismertetni — talán a Méltóságos Gróf is inkább méltányolna. Azonban ha szigorú határozata ez az intézetnek? — úgy kéntelen vagyok e csinos fel mondást el fogadni. De szabadjon még azt hozzá tennem: igen fájdalmas, hogy tsak tőlem van megtagadva, hogy itt a Nemzeti Színház vedlő szárnyai alatt — nem kényelemben, tsak aggodalom nélkül, munkában tölthetném vala le éltem vég napjait. Öröklök mély tisztelettel a Titkár Urnák alázatos szolgálója — Déryné. Február 23-dik, 1847." A színház kegyeleti szempontokat aligha vehet figyelembe, tízéves fennállása óta saját tradíciói még nem voltak, Déryné régi érdemeire pedig nem voltak tekintettel. Drámai szerepekre Lendvayné Hivatal Anikó és Laborfalvi Róza, az operában Hollósy Kornélia és Schodelné voltak a vezető színésznők. Művészetükben már egy újabb stílus honosodott meg a színpadon, s ez jóval túlhaladta a Déryné vándorutakon magára vett stílusát, amellyel vidéken talán még sikert is érhetett el, de a fejlett német színház versenytársaként, sok külföldi művész vendégjátékával európaizálódott Nemzeti Színházban maradinak, avultnak hatott. Dérynének a maga szempontjából igaza volt, de igaza volt a színháznak is. Végül is az igazgatóság Déryné havi fizetését leszállította 30 ezüst forintra, s Déryné ennek ellenére — maradt. Egykorú feljegyzések szerint Laborfalvi Rózánál a ,,házi teendőket" látta el — másodállásban. Talán oda is költözött, s ezáltal a szálláspénzt megtakarította. Laborfalvi Rózának Lendvay Mártonnal való kapcsolatából leánya született s a kis Róza ebben az időben 11—-12 éves lehetett, tehát feltétlenül gondozásra, ellátásra szorult, míg édesanyja a színházban szinte naponta volt elfoglalva. 1847-ben Déryné neve először a január 13-ra kitűzött, Sheridan: A rágalom iskolája c. vígjátéka Nyilvándiné szerepében fordul elő.

0 Ez az előadás azonban József nádor halála miatti országos gyász következtében elmaradt ás a színház zárva volt, egészen január 20-ig. Január 25-én, szerdán ismét műsorra tűzték A rágalom iskoláját és ebben Déryné eljátszotta