A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

I. Déryné visszavonulása a színpadtól Déryné visszavonulásáról évtizedeken át téves dátumok és adatok rögződtek a színháztörténetben. Naplójának első kiadója Törs Kálmán, majd a teljes kiadást sajtó alá rendező Bayer József, s az ő nyomukon hírlapi közlések és lexikoncikkek sora téves és hiányos adatokat közöl Déryné visszavonulásáról, s homályban hagyja — néhány ismertebb tény közlésének kivételével — a tényleges visszavonulás utáni, hátralevő 25 évet. Szuper Károly Színészeti Naplójából

1 tudjuk, hogy 1846. júniusában (a bejegyzés 6-án kelt) Déryné Szegeden játszott Kilényi Dávid társaságánál. „Itt van Déryné is, a hajdan neves színésznő, Kilényi(né) testvére." Ugyancsak Szuper, augusztus 9-én ezt jegyzi naplójába: ,,. . .bár Déryné is itt van, de ő már elvénült. . ." A Napló két dátuma között Demjén Mihály társulatával Nagyváradra utazott, ahol június 20-án jutalomjátéka volt Arago-—Lenoire: „Ördög naplója" Ronquerolles márkiné szerepében. A szerepet 23-án ismét eljátszotta, majd visszatért Szegedre. A naplóíró szerint a társaság augusztus közepén már oszlófélben volt, s Déryné szeptemberben Feleki Miklós társaságához ment játszani Debrecenbe. 1846. október 1-től a pesti Nemzeti Színház tagja. Hogy hívták-e vagy maga ajánlkozott, nem tudjuk. Ez utóbbira már volt egyszer példa, 1843-ban, amikor Marosvásárhelyről levelet írt Bartay Endre igazgatónak, szerződést kért, de feltételei voltak. Akkor rövid időre szerződtette őt a Nemzeti Színház, de Déryné csakhamar ismét vidékre távozott, mert Pesten már nem voltak sikerei. Ahogyan egyik életírója találóan megjegyzi, nem ő öregedett meg, hanem a játékstílusa.

2 Hogy ezt Déryné belátta-e vagy sem, nem tudhatjuk. 1842-ben Máramarosszigeten, Karács Teréznek arra a kérdésére, hogy az ország egykor első színésznője miért nem a Nemzeti Színházban játszik, Déryné azt válaszolta: „Tudja, lelkem, ott most szép bubák kellenek."

3 Ebből úgy látszik, hogy Déryné csak az idő múlását okolta mellőzéséért. A Pesti Divatlap 1846. évi, őszi számának 832. lapján beszámol arról, hogy Dérynét a Nemzeti Színház szerződtette és Szigligeti Ede: A rab című drámájának Lichtné szerepében lépett fel. A színlap tanúsága szerint ez október 11-én, vasárnap volt. November 18-án, Pyat és Sue: Matild c. drámájában Secherinnét játszotta, november 23-án, Szigligeti Ede: Zách unokái című történelmi drámájának bemutató előadásán pedig Erzsébet királynét. Bár ezt a szerepet a további előadásokon Szathmáryné Farkas Lujza vette át, nem egészen egy év múlva Déryné még egyszer eljátszotta ezt a szerepet, közvetlenül a Nemzeti Színháztól val búcsúzása előtt. Amint azt a fennmaradt nyugták bizonyítják, Déryné fizetése eleinte havi 40 ezüst forint volt.

4 Bizony, nem sok, hiszen ennyibe került egy közönséges földszinti hely egy évi bérleti ára. A zártszék már ennek kétszeresébe került! Az igazgatóság még ezt a csekély fizetést is le akarta szállítani, s amint látni fogjuk, le is szállította. Dérynével közölték az igazgatóság szándékát, mire 1847. február 27-én levelet intézett Szigligeti Ede titkárhoz, amelyben a tervezett fizetéscsökkenés miatt kilépési szándékát jelenti:

5 „Tisztelt Szigligeti Ur! Szíveskedjék forró hálámat be jelenteni a Méltóságos Gróf Urnák azon kegyességéért, melynél fogva az intézet tagjává el fogadni mélta-