A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc XVIII. századi üzlethálózatában

igazgatás segített nekik a miskolci üzletek bérleti jogának megszerzésében. A stabilitás megteremtésének negyedik lépéseként bekapcsolódtak a tranzitkereskedelembe, majd a bankszerű pénzkölcsönök biztosításába. A helybeli céhekkel és áruikat piacra vivő kézművesekkel folyamatosan összeütközésbe kerülnek, de tőkeerősségük révén a céhes iparosokat a városi termékértékesítés perifériájára szorítják. Térhódításuk utolsó lépése, s egyben Miskolcon tartózodásuk fénykora, amikor a városba és környékére vonzzák a lengyel, a szepességi, a pozsonyi, a bécsi és a pesti üzéreket.

10 Ez az adat, valamint Debrecen időben és jellegében hasonló példája mutatja, hogy a görögök gazdasági hatalmának kiépítése a városok piaci és vásári kereskedelmében, árucseréjében való részvétellel, majd az irányító szerep megszerzésével kezdődött. Ezt követi csak térhódításuk Komáromy József által precízen megvilágított és feltárt lépcsőzetessége. 3. A görög kereskedők spekulatív, manipulációs tevékenységére általánosan, de Miskolc vonatkozásában is számos példát találunk.

11 Ez különösen érvényes az irányításuk alá kerülő tranzitkereskedelemre, valamint a városi üzletek bérleti jogának megszerzési körülményeire. A pénzkölcsönzés, megvesztegetés gyakori velejárója az üzletkötéseknek. Ennek kezdeti, egyszerű formájára utal az említett példa. A tokaji kalmár, már magyar néven szereplő Németi János, az egyháznak küldi a jelzett mennyiségű ruhaanyagot, mert a tanács a legjobb sátorhelyet jelölte ki számára. A példa ebben a vonatkozásban két jelenségre is utal. Egyrészt a görög kereskedők már a XVII. század közepén árulták a miskolci piacokon, vásárokon portékáikat, másrészt a városi összeírásokban gyakran magyarosított névvel szerepelnek, ezért azonosításuk nehéz, s egyik oka lehet miskolci letelepedésük Komáromy József és mások munkáiból ismert késői datálásának. 4. Az 1667-es privilégium szerint görög kereskedők csak keleti, török áruval kereskedhettek. Áruösszetételük ennek kezdetben megfelelt, de mint későbbi adataink bizonyítják, ezt sorról sorra megszegték. (Egyebek között ennek oka és következménye volt a vámkedvezmény, s az ebből származó jelentős jövedelem.

1-) Az 1750—60-as évektől a panaszos és tiltakozó levelek sokasága bizonyítja, hogy ,,ők a céhbeli mesterek és iparosok nagy kárára mindennel üzérkednek, sőt ezzel sem elégedve meg, még az olyan csekélységet is befolyásolják, mint a vaj, zsír, gyertya, sajt, dohány a minek az eladásából a szegény jobbágynépség is némi hasznot húzhatna, s így nemcsak azokat rontják meg. hanem ettől is elveszik a kenyeret. Továbbá marhával, borral, gabonával, juhokkal is kereskednek, mészárszéket is tartanak, korcsmát bérelnek, holott ezek a regálék csak a hazai lakókat illetik, s így mindent kisajátítva, a kereskedelemnek és az országnak roppant kárára vannak, mert horribilis vagyonokat gyűjtenek, s a pénzt hordószámra kiviszik Törökországba."

13 A panaszos levél ismét két szempontból érdemel figyelmet. Az 1660-as évek végének piac- és vásárszerzési kísérletei néhány évtized elteltével az önellátó parasztgazdaságok termeivényeivel, mezőgazdasági terményekkel és állatokkal folytatott, széles körű kereskedelemmé alakult, amelyhez már a városi üzletek bérleti vagy tulajdonjoga kapcsolódik. Másrészt a görög kereskedők pénzcsempészése, lényegében passzív tőkekivitele Miskolc esetében nagyon súlyos és lényeges kérdés, hiszen a görög kereskedelmi tőke nem a helybeli iparfejlesztés alapjait vetette meg, hanem a kereskedőkkel párhuzamosan, szinte