A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc XVIII. századi üzlethálózatában

megfoghatatlanul, eddig még teljesen fel nem tárt módon és folyamat eredményeként ,,eltűnt". Az 1668-as dokumentumra visszatérve feltételezhető, hogy az ajándékozás tárgya olyan ruhaanyag, amely a kereskedő és a korszak legértékesebb árudarabjai közé tartozhatott. Származási helyére vonatkozóan egyértelmű adataink nincsenek, annyi viszont bizonyos, hogy a fogalom a magyar szóhasználatban általánosan elterjedt volt. Okleveleinkben e megjelölés különböző színű és minőségű ruhaanyagra vonatkozik, s 1400-tól kezdve, rendszeresen előfordul.

14 1668 után 1692-ben találkozunk ismét a miskolci görög kereskedőkre utaló adattal. Ekkor a városi adólajstromban Görög Dániel kalmár nevét találjuk.

15 A városi jegyzőkönyvekben 1694-ben találkozunk újabb, témánk szempontjából érdekes feljegyzéssel. A város vezetőségének ekkor jelentették be, hogy egy görög kereskedő lovát elkötötték a Szikszótól Forró felé vezető országúton.

10 1701-ben a miskolci görög kereskedők a piaci és vásári kereskedelem mellett már a bolti, üzleti áruforgalomnak is részesei voltak. Ismeretlen nevű kereskedő árueladási feljegyzései szerint. 1701. január 6-án, „bolt bérben hordót el — ti. a görög boltjából — egy nadrágot 1 F. 36., egy Süveget d. 68., patyolatot az dajkáknak 1 F\ 20., Sóknak tarisznyának való vásznat 1 F. 08 d.,dolmánynak s mentenek bellest 4.08., sinort 15 d., item készpénzül adott F 1 d 08. = 13 F. 90 d.''

17 A felsorolt készáruk és kellékek arra mutatnak, hogy a kereskedők már túllépték a privilégium szerint engedélyezett török, ill. keleti áruk értékesítésének határait. A XVIII. század első két évtizedében a görög kereskedők száma növekedik, s ez aligha lehet független a miskolci tanács rendeleteitől, amelyek a boltok bérleti díjait fokozatosan emelik.

18 A bérletek növekedése a boltbérleti jog megszerzése iránti igény növekedését mutatja. A boltbérletek és a görögök számának növekedése a város egészét súlyosan károsító eseményekkel csaknem egyidőben történik. 1706-ban Rabutin német generális a várost kirabolja és felégeti. A pusztulás fokáról a korabeli újságíró a következőket jegyzi meg: „ember elmétől kimondhatatlan gazdagsággal, pénzzel, ruhával, mindenféle belső értékkel, borral, búzával azon tábor megrakodván, és annak job voltával ugyan megcsemerellvén, ötödik napján ottlétének Gr. Rabutin estve szövétnekkel az egész várost, annak minden pincéit utcáról utcára és házról házra meggyújtogatván porrá és hamuvá tette."

19 A város kifosztását nyomor, majd néhány év múlva, 1710—1711-ben újabb pusztulás követte. „Ezen döghalálban halt meg itt Miskolc várossában hatt ezer ember, job több famíliák egészen kipusztultak, sok helységek pusztán maradtak az esztendőben egyszersmind levén az országban éhség, fegyver- és döghálál."

20 A pusztulás mértékét, egyben a naplóíró túlzását jól mutatják Marjalaki Kiss Lajos többszörösen igazolt és ellenőrzött népességstatisztikai adatai. Ennek megfelelően Miskolc lakossága 1700-ban 4460 fő, 1709-ben 5760 fő, 1712-ben pedig 3760 fő volt. Ez a minimális lélekszám a fellendülés és a görög kereskedelem virágzásának időszakában, az 1760—1770-es években 12 000 főre növekszik.

21 Ez alatt a 6—7 évtized alatt nemcsak a város társadalmi, gazdasági és politikai élete válik színesebbé, gazdagabbá, hanem a korszak megítélését segítő, ránk maradt dokumentumok is. Adatainkat ennek megfelelően továbbiakban a főutcái üzletsor kialakulása, változása szempontjától rendszerezzük és mutatjuk be.