A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc XVIII. századi üzlethálózatában

A görögök miskolci megtelepedését a vélt legkorábbi adatok birtokában Komáromy József 1714—1720 közötti időre teszi.

4 Magyarosított nevű üzleti bérlőkkel ekkor szórványosan, 1720-tól mind gyakrabban találkozunk. A miskolci görög kolóniáról írt összegező munkájában Barna Károly 1692-ből említi az általa ismert legkorábbi adatot. Miskolci adólajstromban ekkor szerepel egy Görög Dániel nevű kalmár. Ezt követőleg csak 1711-ből vannak újabb, miskolci letelepülésre vonatkozó adatai.

5 Az újabban előkerült feljegyzések viszont már 1668-ban tokaji—miskolci kereskedőkapcsolatokra utalnak. Ez azért lényeges, mert a görögök magyarországi létének és kereskedelmének alapjául szolgáló kiváltságlevél csak egy évvel korábban. 1667-ben született. (Ezt és ennek 1690-es megerősítését Lipóttól kapták.) Az 1667-es kiváltságlevél a Magyarország északi részén lakó görögöknek, örményeknek és rácoknak megengedte a kincstári birtokon való letelepedést. A rendelet szerint csak török áruval kereskedhetnek, de az országos és hetivásárokon kívül, azaz boltokban is bárhol és bármikor megtehetik. A szabad királyi városokban való megtelepülésüket a rendelet megtiltotta.

0 E rendelet kiadását követő évből, tehát 1658-ból került elő eddig ismert legkorábbi adatunk. Eszerint „Ugyan Ezen esztendőben •— ti. 1668-ban egy Tokaji Németi János deák nevü Ember Tokaji Kalmar adott három sing Hereenaczot az Templomhoz, hogy az Első sátorhelyet az böczülletes Tanacz vasárkor neki engedte. Boldisar István sátora mellett."

7 E néhány sorból korabeli társadalmi összefüggéseket figyelembe véve, az alábbi megállapítások következnek : 1. Debrecen görög kereskedői már évtizedek óta vívják harcukat a tanáccsal, az iparosokkal és kereskedőkkel a helyi piac árulási jogának megszerzéséért, másrészt a letelepülésért. (A harc jogilag 1683-ban, Debrecen szabad királyi várossá nyilvánításával zárul.) A helybeli lakosság és a görög kereskedők viszálykodásait Tokajból is számos példa bizonyítja. (Tokaj sem volt kincstári, hanem 1711-ig Rákóczi-birtok.) Az 1683-as királyi várossá nyilvánítás, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt és után a görög kereskedők Debrecenből folyamatosan kitelepülnek. Elsősorban Tokajba és nem számottevően Miskolcra költöznek. Tokajból, a helybeli lakossággal való örökös viszálykodás eredményeként Miskolc felé terjeszkednek. (Miskolc kereskedelmi szerepe ekkor még lényegesen kisebb volt, mint a tranzitkereskedelem fontos pontjának számító Tokajé. Miskolc, mint kincstári birtok, a kereskedelem későbbiekben nagyobb lehetőségét is biztosította.) A Debrecen—Tokaj összefüggésben figyelemre méltó, hogy az 1760-as összeírás során a tokaji görögök a debreceni görög társulat leszármazottainak, utódainak nevezik magukat.

8 A Debrecen—Miskolc közötti közvetlen görög kereskedőkapcsolatokra ebben az időszakban, de főleg a későbbiekben számos példát találunk.

9 A debreceni kisugárzó hatás helyett viszont már egyre gyakrabban a miskolci kereskedőkkel találkozunk a debreceni vásárokon. Tokaj—Miskolc kereskedőkapcsolataira is utalnak feljegyzések. Ennek a kapcsolatnak — jelenlegi ismereteink szerint — az 1668-ból említett példa a legkorábbi dokumentuma. 2. A görög kereskedők megtelepedése és térhódítása egy településen mindig fokozatosan, lépésről lépésre megalapozottan, gazdasági stabilitásuk megteremtésével párhuzamosan történt. Komáromy József szerint Miskolcon először a korcsmabérleteket szerezték meg, majd pénzkölcsönt nyújtottak a fizetéskéDtelen városnak. Ennek kölcsönhatásaként a városi köz-