A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kunt Ernő: Kísérlet sírjelek népművészeti elemzésére

1. kép. Házaspár fejfái a varbóci református temetőből 2.1. Az egy nézetre szánt fejfák E típusba tartozó sírjelek általános szerkezeti jellegzetessége a tetőrész, mely hegyesszögben végződő, vagy ívelt, és a lábrész, mely a földbe süppedt, növényzettől eltakart, tuskószerű, vaskos törzs. E két szerkezeti egység fogja közre a díszítmények változatait. Mindkettő növeli a fej fa fő formájának zárt hatását. A meredeken magasba szökő, illetve lekerekített tető esztétikai funkciója az, hogy a frontsík hatását növelje. E záró formáknak fontos szerepük van a sírj el és a természeti környezet közti összhang biztosításában. 2.1.1. A síkban megmunkált fejfák jellegzetességeit a varbóci házaspár fejfája (1. kép) példázza. A sírjel oszlopszerű zártságát az elősík vízszintes tagolása alig bontja meg. A bal oldali fej fa vízszintes rovásai látszólag szabálytalan ritmusban osztják az elősíkot, mégis a megbontott és megbontatlan felületek ritmusa harmonikus: a vízszintesek négy -— hozzávetőlegesen egyenlő — egységre bontják a frontot, s váltakoznak a tagolt és tagolatlan felületek. Az uralkodó vízszintes rovások ritmusát szerencsésen árnyalja az érett fa függőleges rostozata. A jobb oldali fejfa