A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kunt Ernő: Kísérlet sírjelek népművészeti elemzésére

kon — szobrokon — elemezni. A vizsgálat helyszíne az aggteleki karszt négy szomszédos falva: Szőlősardó, Teresztenye, Tornakápolna és Varbóc. 1. Az anyag Fej fáink alapanyagául mindig az adott vidék jellegzetes keményfa­fajtája szolgál. A vizsgált területen a tölgy, kisebb mértékben az akác, olykor gyümölcsfák is. E vidéken a fa megmunkálásához csaknem min­den férfi ért. A fejfákat is a rokonság egy-egy férfitagja faragja, bár számontartják a rátermettebbeket: az ezermestereket és ácsokat, hozzájuk azonban csak szükségből fordulnak. A fejfák megmunkálásán első pillantásra látszik, hogy e vidék népe bensőséges kapcsolatban áll az élő és faragott fával. Nem találunk olyan sírjelformát, mely anyagának rovására teljesedne ki. (Csak az újonnan keletkező, városi hatásra márvány oszlopot utánzó fejfaformák kísérlik meg meghamisítani alapanyagukat.) A hagyományos fejfaformáknál a fel­felé törő függőleges törzsek zártságához alkalmazkodnak a díszítmények. így a díszített faoszlopok nem veszítik el ellenállóképességüket az idő­járással szemben. A síkdíszítmények nem alkotnak oly mély egységet a sírj éllel, mint a térbeliek, könnyebben követik a városi sírj elek díszítési divatját, mégis anyagszerűek. A vésett, karcolt, esetleg festett feliratok és síkdíszítmények a faragott fa időjárás által mind jobban kimélyített erezetében egyre értelmezhetetlenebbé váltak, majd végképp felbomlot­tak, míg a térbeli díszítmények továbbra is sértetlen erővel hatottak. A fejfák anyagszerűsége — az a tény, hogy a kész forma magának a nyersanyagnak jellegzetességeit nem hamisítja meg, sőt helyet bizto­sít számukra — jelentősen erősíti esztétikai összhatásukat, 2. A szerkezet Szerkezeti szempontból valamennyi fej fa alapja a fatörzs, azaz a henger, ebből általában négyzet alapú hasábot, gerendát faragnak. E ki­indulási forma egyaránt kínál alapot a térbeli és síkbeli megmunkálási módra. Megyénk területén kevesebb a több nézetre szánt fej faforma, mint az egy nézetre szánt. Egy nézetre szántnak nevezem azt a formát, amelynek ele­meit úgy rendezték el, hogy azok egy nézőpontból szemlélve fejthessék ki teljes hatásukat. A fejfákon erre az oldalra helyezik el a feliratokat. (Az e típusba tartozó fejfák zöme más nézőpontból is nyújt formaélményt, azonban kisebb mértékben; ld. : 1—9. képek.) Több nézetre szánt formá­nak azt nevezem, amely bármely nézetből érvényesíti formai teljességét (ld.: 10—12. képek). A vizsgált területen az egy nézetre szánt fejfáknak két fő csoportja különböztethető meg: a síkban megmunkált (1. kép) és a plasztikusan megmunkált (2—9. képek). Az utóbbi változatai két alcso­portba oszthatók: az elsőben a fejfák frontsíkját bontják meg (2—6. ké­pek), a másodikban a két oldalsíkot (7—9. képek). — Természetesen az efféle osztályozás csak hozzávetőleges lehet, segíthet az eligazodásban a fejfák gazdag változatosságában, de semmiképp nem von éles határokat. A vizsgált területen is számos átmeneti formát találunk.

Next

/
Thumbnails
Contents