A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768-tól 1872-ig

gény jegyzi be magát a társaság jegyzőkönyvébe, évente tehát nem egészen 3 fő. Egy kivételével valamennyi adat legényre vonatkozik, 1860-ban viszont Bubelinyi Bertát vették fel a legénytársaság tagjai közé, aki „fehér Rózsát" választott magának virágnevéül. A XVIII. századi. XIX. század eleji adatok egyértelműen a város igen erős kapcsolatát mutatják a Felvidékkel. 80 év alatt pl. Jolsva 47 adattal, Kassa 43, Ungvár 21, Bártfa 10, Rozsnyó 9, Rimaszombat 8 adattal szerepel. A közeli települések közül ez idő alatt Egerből 23, Sárospatakról 15, Mezőcsátról 10 legény jutott el mesterségét tanulni Miskolcra. A gömöri Tamásfalvárói és Cserepesről — amelyeknek mesterei e korszakban a miskolci anyacéh landmajszterei (vidéki mesterei) voltak

7 — mindössze 8, ill. 3 legény kereste fel a céhes székhelyet. Az Alföld felé a legerőteljesebb kapcsolatot a Debrecenből érkezett 32 legény mutatja, de szerepel néhány adattal pl. Kisújszállás, Polgár, Erdélyből Gyulafehérvár, Margitta, Nagykároly, Szatmárnémeti, a Dunántúlról Győr, Mór. Sárkeresztúr, Várpalota, Veszprém. A legtöbb legény persze a Miskolcon születettek és tanultak közül került ki, az összes adatnak mintegy ötöde, számszerűen 110. A város tövében fekvő, két mezővárosból, Hejőc:abáról és Diósgyőrből 11, illetve 2 legény jutott el dolgozni. A legények mintegy ötöde (138) olyan településről kereste fel a miskolci céhet, ahonnan 1. legfeljebb 2 legény vállalkozott a — legtöbb esetben távoli — útra (1. kép). A morvaországi Mohelno, a csehországi Kolin, a felső-la usitzi Görlitz vagy a galíciai Nizankowice több száz kmre fekszik Miskolctól. A távoli helyekről jött legények közül a Kolinból 1827-ben érkező Tránszki fivérek (József és János) 1830-ban, ill. 1833-ban — letelepülve — céhes mesterek is lettek. Meglepő kép tárul elénk, ha vizsgálat alá vesszük a Miskolcon mesterré vált legények származási helyét. 1768 és 1800 között a fazekas céh összesen 24 mestert vett fel. Közülük csak 18 szerepel a legények társaságának jegyzőkönyvében, 6 mester tehát valószínűen vidéki mester (landmajszter). A mesterlista azonban csupán két tagról jegyzi fel, hogy a gömöri Tamásfalván, ill. Pondelkon (Cserepesen) lakos. A 18 mesterből 7 miskolci származású, 1 ónodi (Varró János), s összesen 8 miskolci tanítvány. Tízen a következő helyeken tanultak: ketten-ketten Kassán és Jolsván, 1—1-en Debrecenben, Dobsinán, Iglón, Korponán, Lőcsén és Sztropkón. A legényként Miskolcon végigdolgozott évek száma erősen változó. Átlagosan 3—5 év telt el a legény társasági bejegyzés és a mesterré avatás között, s ebben nem tűnik fel különbség az idegenek és a hazaiak között. A kassai Hosz Györgynek vagy a miskolci Folk Gáspárnak pl. 1 évet, a fazekas céh egyik tagja fiainak (Györgyei Mártonnak és Mihálynak) 5 (1769—1774). ill. 3 évet (1772—1775). a debreceni Ross Istvánnak 10 (1778—1788). a miskolci Tapasztó Andrásnak 11 évet (1779— 1790) kellett legényként szolgálnia.

8 Miskolcon tanultak, ill. legényként dolgoztak olyanok, akik a fazekasságnak nevezetes mesterei lettek. Ilyenek pl. a mezőcsáti Horváth József és Rajczy Mihály'-' vagy a sárospataki Szerencsi Mihály.

10 A fazekas legény társaság névjegyzéke a legények érkezési ideje és származása mellett még egy adatot őrzött meg. amely szerint a társaság minden tagja virágnevet választott magának. Erről említést tesz Domanovszky Gy., de megjegyzi, hogy a virágnévválasztás jelentőségéről sém