A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768-tól 1872-ig

mit sem tudunk.

11 A miskolci névjegyzék vizsgálata azt mutatja, hogy 1768-tól 1894-ig zömmel színnel is jellemzett virágneveket választottak a legények: „választott virág nevet sárga Tulipány", „piros rozsa szál", „kék liliom szál", „pünkösdi rózsa szál", „sárga viola". Sok név termő fa virágát idézi: „hársfa virág szál", „eperfa virágszál", „császár körtvél virág szál", „cseresznye virág szál", s más termesztett és vadon termő növényeket: „fődi mogyorófa virág szál" (1775-ből), „feir dohány szál", „Krumpli virág szál", „Csipke bokor", „Lentse virágot", „uborka virágját", „Nyul sóska virág szál", „Tatárka virág szál". „Len virágját". Van azonban a virágneveknek egy olyan csoportja, amely nem valóságos virágot fed, hanem egy-egy fogalmat, tárgyat vagy élőlényt emel e szokás körébe. PL: „Istenfa szál", „fog Hagyma koszorú virág Szál", „választott virágja fenyu Fa", ..Nyári Dungo Virág", „Ostor menyfa virág szál", „választót virág német tzipelő", „Gerebeny virág szál", „Ne felejtkezzél rólam virág szál", „Ne nyúlj Hozzám Virág", „ijesztő virág", „Hangya virág", „szent virág", „kementze virág", „manna virág", „kullants virág", „bolha virág", „kokas virág". E kategóriába illenek még a következők: „Választott magának virágok közül négy óra virágot", „vas fü virágot", „választván magának zidó Szákálát", „választott virágot Bikfát", „Szalma virágot", „álmában költ vijolát". „Szűz Leány virágot", „Napsugár virágot", „Kenyér virágot", „Igazság virágját", „Palyinka virágot". Még ebből a sorból is kiugrik egy 1798-as adat, amikor egy egri legény (Pasternak József) saját — s egyúttal egy répaféle — nevét választotta: „virágja Pasternak virág", s egy 1808-as adat, ahol egy késmárki legény „ződ mélun török nyelvbül való virágot" vláasztott. A virágnév nem lehetett egy-egy legény állandó jellemzője, de egy időben a legények egymástól megkülönböztető jegye sem. Ha a legény többször visszatért Miskolcra, nem választotta mindig ugyanazt a virágnevet. Ganaj Márton jolsvai legény pi. 1814. július 17-én „tubarosa virágot", az 1815. július 23-i visszatértekor „répcze virágot" választott. 1824. július 20-án. a hejőcsabai Ország József és Fogarasi István egyaránt a „Tejes Vijola" nevet jegyeztette be. Egyszerre három gálszécsi legény lépett be a társulatba 1826. január 8-án. Közülük Lang József „Rózát", Korin György és Csorba János „fiolát" választott virágnevéül. A szokásra vonatkozóan nem tartalmaznak adatot sem a legénytársaság artikulusai, sem a büntetőlajstromai. Űgy tűnik ezek alapján, hogy a virágnév választásának szokása egy a kézművestársaságok ugyancsak változatos és gazdag szokásvilágából. Lényeges jegy, hogy csupán a fiatalok között ismeretes. Analóg eseteit Sümegről

12 és Szekszárdról ismerjük, ahol a XVIII. század elején a legények keresztelés révén kapták meg virágnevüket, s volt keresztapjuk és keresztanyjuk is.

13 A virágnévválasztás és a keresztelés értelmét, magyarázatát azonban az idő teljesen elmosta. Lehet, hogy a szokás mélyen gyökerezik a nép színszimbolikájában, de valószínűbb, hogy a társasági szokások egyike, amelynek a fazekas legénytársasági névjegyzékek eddig a kizárólagos emlékei. BODÓ SÁNDOR