A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Szemere Bertalan verse Rózsa Sándorról
14. Szűcs Miklós naplója I. 3. 15. uo. 16. Fenyő i. m. 574—578. 17. A szöveget eredeti helyesírással közöltük. Az olvashatatlan helyeket kipontoztuk. [ ] zárójelbe saját szövegkiegészítésünket, ( ) zárójelbe pedig az eredetiben törölt szöveghelyeket tettük. Szűcs Miklós a hosszú és rövid ékezetek között alig tesz különbséget. Hosszú ékezetet akkor használtunk, ha az egészen bizonyosan hosszúnak olvasható. Szemere Bertalan verse Rózsa Sándorról Szemere Bertalan, az 1848-as szabadságharc belügyminisztere, majd 1849-ben miniszterelnöke, fiatal korában elég sok érzelgős verset írt. Költeményei inkább a költészet iránti nosztalgiáról, mint költői tehetségéről vallanak. 1 Korábban a sárospataki kollégium diákjai a versírást is tanulták és elég sokan megpróbálkoztak közülük rímfaragással. Szemere sikerültebb költeményei közé tartozik a Leányvár című verse, amely a Borsod megyei Kisgyőr egyik hegyéről szóló mondát dolgoz fel a tatárjárás idejéből, míg Tapolca című verse a forrás eredetmondáját dolgozza fel népi emlékezések alapján. Nem annyira művészi értékük, inkább népi motívumaik miatt érdemlik meg ma is a figyelmet. Az emigrációban írott verseiről viszont azt mondhatjuk, hogy ezek újra meg újra felidézik a nagy napok hősies eszmevilágát. 2 Szemere Bertalan 1857-ben párizsi tartózkodása idején Sárospataki növendékek címmel 52 lap terjedelemben hőséneket írt a Patakon élt és tanult ifjak szabadságharcos tetteiről. 3 A szabadságharcot megörökítő énekek sorában Szemere verse azért is megérdemli figyelmünket, mert a nagy események után a forradalmi harc egyik vezetőjének művészi módon megfogalmazott emlékeit és ítéleteit foglalja össze. A krónikás vers megmaradt részlete első fogalmazás: oldalt fel is jegyezte a lapokon az írás időpontját. Az első dátum szeptember 22., az utolsó november 30. A megmaradt VI—XXIV. fejezet alapján a mű teljes terjedelmére hozzávetőleg következtethetünk: valószínű, hogy a 10—15 lapnyi első öt fejezet költői eszmefuttatásokat tartalmazott a szabadságharc előzményeiről és a szabadságharcot vívó nép hősiességéről. Szemere Bertalan párizsi naplójában 1857. szeptember—október havábani azt írja, hogy ,, ha egy év múltán újra elolvasom és ha módomban lesz kinyomtatnom, tenni fogom, s igyekszem az országba bejuttatni, hogy mint szikra, itt-ott lángra gyújtsa a szunnyadozó lelket." 4 Nem tudjuk, a kézirat milyen úton-módon került haza, hol maradhatott le a hiányzó rész. Szemere csillag alatt — talán utólag, a lap aljára jelezve — közli néhány hősének családnevét, a hősénekben szereplő személyeket a legtöbb esetben csak személynevükön nevezi meg. Gulyás József véleménye szerint „ma már lehetetlen lesz megmondani, hogy a többiek alatt kiket kell értenünk." 5 Szerintünk a tartalom alaposabb elemzése később is sikerre vezetheti a kutatókat. Éppen ezért felsoroljuk a 17 szereplő nevét.