A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Miskolci diák lengyelországi utazása 1839-ben

a' város egész kiterjedésében látható, tornyai 's templomai számosak, bár mint mondják mostanában (számos) többek ledöntettek, közűlök, mi is megismerénk a' városban egy omladéknak festéseiről, hogy templom vala; nyugatra látánk a' Kosciusko emlékéül emelt halmot, ehez elmenni nem akaránk elmulasztani. A' várból lejövet egy pap, magyarul szólla hozzánk, ő azt monda hogy Egerben tanúit magyarul, mert galliciai fi, 's tudakozódásunkra azt is állítá, hogy van Krakóban egy magyar pap is Miskolczi származású Bárczij nevű. Fél óra alatt Kosciusko halmánál valánk, mellyre keringő út visz fel, ezen domb azon csatahelyektől hozott földből rakatott, mellyeken Kosciusko is harczolt, 's összehordásában vetélkedve vettek részt a' dicső hős minden nemű és rangú tisztelői. A' domb tetőről ismét szép kilátást élvezénk, keletre is látszik egy domb, melly Krachusnak Krakó városa alapítójának nevét örökíti. Krakón túl síkság terül el. Kosciusko halma tövében kápolna és remetelak van. Emlékül füvet és földet vivénk magunkkal a' szent helyről, és keblünkben hozánk a' nagy férfi iránti tiszteletet, és szánakozást a' nemzet iránt, mellyet illy jelesfiai se menthetének meg az elnyomatástól, de óhajtva és reményivé, hogy ,,e' porba omlott szép haza fel fog születni még, van bíró a' felhők felett áll a' villamos ég". Visszatérve a' városba betekinténk az apáczák egyházába, hol egy ajtón be osontó apáczát láték, fejér ruhában, fejéről lefolyó fekete fátyollal. Mire a' városba érénk a' harangok delet hirdetének. Kogennel találkozván ő vezete egy vendéglőbe bennünket, hol levest, húst, tésztát és pecsenyét ettünk, mikért 7. ünktől 12. lengyel forintokat fizettünk, a' mi pénzünk szerint mintegy 3. pengő forintot. Az asztalokon heverő lengyel újságokban nem találék rovatot magyar ország számára. Délután a' főpiaczot nézénk meg, házai 2. 3. emeletüek, a' régiség által barnítottak. A' város háza előtt egy alacsony vastag torony áll, előtte ágyúk vanak. [18b]. Emlékül holmi apróságokat jelesül óralánczot, késeket, bernsteint, tőket, 'stb. mik itt olcsónk kaphatók vásáriánk. Topperczer úrnak irántunki szívességeit megköszönendők házánál keresők őt meg, magyarul beszélt velünk, melly nyelvet ő Miskolczon tanult, nője Bielek leány Késmárkról, szállásuk igen csínos, és jóllétet mutató. Említvén társaink Kosciusko halmánál voltunkat, nem hagyá helybe azon dalinak melly igy kezdődik „nincs még oda lengyel ország" daliását, mert ezzel úgymond könnyen bajt okozhattunk volna magunknak. Ezután a' várbeli kincstárt akartuk megnézni, de gondviselője hon nemléte miatt, nem érénk czélt, az egyház szolgáit ittasoknak találtuk, itt jövénk össze egy német utazóval. Innen szép sétányokon a' külvárosban eső füvészkertbe mentünk, 's ezt áttekintvén, a' szinte itt lévő csillagász toronyba mentünk fel, honnnan egy tovacsőn látánk a' nem mesze eső Wielicskát. Jövet betértünk mária egyházába, ennek két tornyai közül egyik magasb a' másiknál. Az egyetemhez tartozó természeti ritkasások tárát megnéztük, mellynek több szobái telvék, különbféle kitömött állatokkal, ezek közt van hyena, krokodil, pellikán, kétfejű állatok, kövűlt fák és csontok, drágakővek 's egy múmia. A' bonczteremben emberi csontvázak, egy ölestől egy lábnyiig, és kisebbig is, egyes emberi tagok nyúzottan is, belső részek, fejek, idétlen gyermekek spiritusban, embriók, ménből kivett gyermekek 'stb. Estveli 6. órakor a' katonai zenészkart hallánk, tábornoka piaczi szállásán játszani. Figyelmünk illy sokféle tárgyak által lévén lekötve, csak az alkonyat juttatá eszünkbe, hogy csak négyünknek és csak déligi benn mulatásra vala engedelme; de mit volt tennük, mint a' példabeszédre bízni magunkat, mellyszerint ,,a' ki mer a' nyer", bejövetelünkkor teljesült ez, de most annál inkább tartánk tőle, mert czédulánkkal kikre ez nem szólt előre bocsájtók, olly meghagyással, hogy küldjék vissza azt nekünk, de áthozó ja Sztrinka a' sötétben minket meg nem talált. Én az őrök figyelmét ismét szerencsésen elkerülvén minden baj nélkül átmentem a' Vistulai hajóhídon. Samu, Nagy Samuval és Schultetival (:a lőcseiek egikével:) ment együtt amazok lengyel sipkát vásárolván bát-[19a]-ran mentek a' hidon, de Samut nem