A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Miskolci diák lengyelországi utazása 1839-ben

önzetlen ember volt, soha nem nősült meg, s ezért egyre zárkózottabb lett. Rendkívül sokat olvasott, s a korabeli Miskolc egyik legműveltebb embere volt. Fivérét a család anyagi gondjainak enyhítésében nagyon gyakran segítette: „Az igaz testvéri szeretetnek élő példája volt ő, ki az édes testvérrel, e sorok írójával haragban soha nem állott; áldozatkészségével pedig ennek a családnak fenntartási, nevelési gondjait tetemesen enyhíté ... ellenségét, haragosát nem ismerek." — vallja róla bátyja, Sámuel.

(> Újságírói tevékenységet is folytatott. A Pesti Hírlapnak volt különféle álnevek alatt tudósítója.

7 Naplóját 15 éves korában kezdte el vezetni. Gyermekkorára visszaemlékezik. 1835-től kezdve azonban jegyzetei részletesebbek, színesebbek. Sokszor és szívesen utazott. Megfordul Bécsben, Pesten, s Lengyelországban. Ütiélményeit még ma is élvezettel olvashatjuk. Talán az első miskolci volt, aki vasúton utazott, s a technika ezen vívmánya őszinte csodálatot váltott ki belőle.

8 Radikális nézeteinek jele, hogy az úgynevezett Major utcai tudós társaságnak is tagjává lett.

9 Szűcs Miklós naplója a miskolci és az országos eseményeknek is hű tükre. Munkája azonban nemcsak történeti, hanem írói tudatossága, jó stílusérzéke miatt irodalmi értékű is. Lengyelországi útján társa volt bátyja, Sámuel is, akinek útiélményeit Bodgál Ferenc tette közzé.

10 Mi késztette a fiatal, mindössze 19 éves joghallgatót arra, hogy napi élményeit lejegyezze, s útját irodalmi igénnyel megörökítse? Szűcs Miklós tagja volt, mint mondtam, a miskolci és a késmárki magyar társaságnak. A magyar társaságok tagságuk elé azt a célt tűzték, hogy legyenek munkás tagjai a magyar irodalomnak.

11 Ennek a miskolci magyar olvasó társaságnak a könyvtárában ismerkedett meg a Kisfaludyak, Széchenyi, Jósika, Wesselényi és Bölöni Farkas munkáival.

1- írásra az első inspirációt a magyar társaság adta. 1837-ben az Epekórságos című, ma már elveszett írásáért Miskolcon az első díjat nyerte el.

13 Hatott rá feltétlenül Kölcsey és Szemere Bertalan is. Naplója bevezetőjében Szemere szavait idézi: „Az ki életében sokat érzett és gondolkozott, 's érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta, olly kincset gyűjthetett magának, melly az élet minden szakában, a' szerencse minden változásai közt gazdag táplálékot nyújt lelkének."

1

'

1 Más helyütt: „Kölcsey és Szemere ide jegyzett szavaik eléggé kifejtik a' napló vitel hasznait. Én is elhatározám tehát magamban eddigi naplómat rendbe szedni, folytatására pedig nagyobb gondot fordítani. Ebben is nehéz a' kezdet mind az által sietek hozzá fogni, mert gyakorlat tökéletesbít mindenben. Január elején 1842."

15 A „naplóvitel" hasznát tehát Kölcsey tői és Szemere Bertalantól tanulta, írásra az első inspirációt a magyar társaságban nyerte el, útiélményeinek lejegyzésére pedig Bölöni Farkas amerikai útikönyve késztette. Bölöni, mint jó néhány reformkori társa, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan, Gorove István és Tóth Lőrincz útiélményeiket azért tették közzé, hogy a külföldön tapasztaltakat Magyarországon is hasznosítsák. Ök is •—• az addig ismeretlen Szűcs Miklóssal együtt az ország állapotát a „külhoni" állapotokkal szívesebben hasonlítgatják össze, s nemcsak a jó tapasztalatokat, hanem a kevésbé hasznosakat is lejegyzik. Örömmel jegyzik meg azt is, ha nálunk valami ésszerűbb, mint külföldön.

16