A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kunt Ernő: A „bakiszeker" Pányokon

1. kép. A bakiszeker modellje Pányokról fenn. Az emberi test éppen úgy felvehet efféle helyzeteket, mint a tárgyak (általában fa). Lássunk példát mindkét esetre ! Az iskolában — az öregek emlékezete szerint — bakba ültették, bakbakötötték a rossz tanulót, fegyelmezetlen diákot büntetésképpen. A gyermeknek le kellett ülnie a földre, térdeit egészen mellkasához felhúznia, s azokat karjaival átölelni, két kezét pedig elől összekulcsolni. így zárt testtartás jött létre, melynek kulcspontja az elől összefonódó két kéz volt. (Olykor össze is kötözték zsineggel, vagy nadrágszíjjal.) Ebben a testhelyzetben az alsó végtagok — természetellenes helyzetükből kiegyenesedni akarva — a rájuk kulcsolódó felső végtagokhoz feszültek. Ez a feszültség •—• melyet sokszor a térdhajlat alatt, s a karok felett átbújtatott bottal állandósítottak — idővel fájdalmat okozott. Ez volt a büntetés célja. E fenyítési mód tulajdonképpen a test — csaknem minden segédeszközt nélkülöző — leleményes önbéklyózása. Ring őnék, bakiringőnek egyszerű bölcsőfélét neveznek Pányokon, melyet a járni még nem, vagy alig tudó gyermek számára készítettek szülei, ha egész napos mezei munkájukra magukkal kellett vinniök. A vázat a mezőre kiérve a férfi készítette. Szerszámként csak egy kést használt. A szükséges öt rugalmas ágat a közeli erdőből, cserjésről vágta. Legalkalmasabb volt a mogyoróvessző. Néhány késhúzással megfosztotta az ágakat mellékgallyaiktól, négyet egyenlő hosszúságúra mért össze (kb. 1—1,5 m), s egyik végüket meghegyezte. Ezeket kettesével X alakban a földbe szúrta. Az X forma felső köze jóval kisebb volt, mint az alsó. Az ötödik — mintegy másfél méter hosszú — botot keresztülfektette az X lábazaton. Ezzel a ringő szerkezete — mely a fűrészbakhoz hasonlított •—• készen volt. A férfi tennivalója véget ért. Ezután vette az asszony hátibatyuját, a trőnyét, melyben élelmüket, olykor magát a gyermeket is kihozta a földekre. Az üres — hosszúkás téglalap alakú, négy sarkán olykor fülekkel ellátott, durva szövésű házivászonból készült — trőnyét hosszában kettéhajtotta, s az egymásmellé eső fülekkel, vagy a vászon összecsavart sarkaival átkötötte a tartóágakat a két X alak metszéspontjainál. A bakiringő szerkeze-