A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabóné Futó Rózsa: A sulyom gyűjtése és felhasználása a Takta mellékén

azt a kis hegyes csücskit megfogtuk, a két szarvát kibontottuk, kiugrott belőle a sulyombél. Ezt ízletesen elfogyasztottuk. Hát még akkor bizony gyerekek vétünk, fonni jártunk, a szüleink haragudott, hogy sulymásztunk, mert akkor nem vittük haza a a nagy orsó fonalat. Tiltottak, hogy oda nem szabad menni, mer ottan csak sulymásztok, ha menjetek oda fonni, ahul nincsen súlyom. Mer nekünk, mint gyerekeknek hát jobban ízlett a súlyom, mint egy fonás. Hát egy jó összemariknál nem tudott egy többet megenni, mer az sok vizet kívánt." Balog Gusztáv adatközlőm szerint a sulymot süteménybe is felhasználták: „Mikor meg akarja enni az ember, akkor megfőz egy fazikkal, persze akkor megpuhul, akkor le lehet fejteni a hajátul és akkor szintén megdarálni és akkor lehet vele finom süteményt is sütni. Éppen olyan, mintha például dióval sütne, vagy evvel a szelid gesztenyével. Megdarálva. Finom süteményt lehet vele. Mer sok vitamin fehér tartalom van benne. Mer ha megpucollyák, az éppen úgy néz ki, mint mikor a . . . mongyuk a . . . megpucolnak egy magot, a barackmagot megpucollyák és kétfelé hasiccsák és akkor áztat megdarállyák, avval is lehet finom süteményt sütni, vagy a tökbéllel. Persze hát cukorral kell. És akkor zsíros tésztába, vagy kőttes tésztába beleteszik és első osztályú sütemény van. Például, teccik tudni, a súlyomnak még van egy sorja. Éppenúgy — mán engedelmet kérek —, hogy vannak ezek a szoptatós asszonyok. Mentül több krumplit eszik, annál több teje van. Na. Ha mostan a sulymot megfőzi, osztán eszik sulymot, azt a főtt sulymot, mán megpucolva, annak az asszonynak annyi teje van, hogy rengeteg teje van a gyereknek. És hasznos. Hízik. Mer sok fejirje van a súlyomnak, sok fejir tartalma van. Éppen határos a krumplival." A súlyom nemcsak az éhét űzte el az szegény népnek egykor, de csemege is volt a gyermekek számára. Azt mondja erre vonatkozólag Balogné Csízik Erzsébet: „Vannak, akik halászkodnak, aztán akinek módgyában van, összeszedi és hazaviszi a gyerekeknek, hogy : Kóstollyátok csak ! Ez a régi csemege ! A régi időbe a falusi gyerekek december-januárban nem láttak piros almát, se csokoládét, se cukrot. Ha elment az édesapa a vásárba és véletlenül vett egy szál cukrot, azt mondta: „Ne fiam, hoztam, vagy kisjányom, egy szekerrudat, ehez szophatol!" Hát ebbül élvezett a gyerek, meg a sulyombul. A súlyom a gyermekek számára játék is volt. Erről Balog Gusztáv így emlékezik: „Gyerekkoromba még én is csináltam azt, hogy nemcsak ettük a sulymot, hanem csináltunk belőle . . . felfűztük drótra, oszt akkor a nyakunkba tettük, oszt szaladgáltunk, örültünk neki, hogy csörgött. Persze, hogyha jól hátbavágták vele a gyereket, akkor szúrta és akkor így jáccottunk vele. Aztán szekerkéztünk, istrángot csináltunk, felfűztük, ki drótra, ki spárgára. Ilyeneket dísznek tartottunk, mikor mentünk haza az oskolábul felfűztük, oszt a nyakunkba akasztottuk, oszt vittük haza este : hát milyen nyakláncunk van nekünk! . . . egy nagy füzért felfűztünk a szünidő alatt, meg délbe, még a tanító ebédelt, addig mink sulymásztunk." A sulymot felhasználták orvoslásra, kuruzsolásra is. Méliusz Juhász Péter a legelső magyar gyógynövénykönyvben (1578) kommendálja, hogy „vize jó szemfájás ellen". Int, hogy sokat enni nem ajánlatos belőle, mert „Colicát csinál az sok Súlyom. De az új Súlyom főve, borban követ ront a Vesék-