A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabóné Futó Rózsa: A sulyom gyűjtése és felhasználása a Takta mellékén

sen emlékeznek kellemes, jq ízére. A súlyomról ezt mondta özvegy Pap Andrásné, Bojsz Mária 68 éves taktaszadai adatközlőm: „Tavasszal mingyár megkezdődik a súlyom, mikor ződülnek ki a levelek, akkor gyön a súlyom gyökere is és akkor oszt hajttya a ződ leveleket is. Aztán nagy bokrosok és virágzanak. Fehér virágja van és aztán majd nő rajta a bubókja, az a súlyom. És a sulymot pedig lehet szedni július végén, augusztus elején, ekkor meg van érve. Barna. Először ződ és aztán megbarnul. Három ágbul áll és akkor majd ezt mikor megszedgyük, mán mikor érett, feltesszük a padra. Hát ki hogy szedi, ki gereblyével kikaparja a vízbül. ki pedig belemegy a vízbe és úgy szedi. És megszárad az, mert meg van érve, a padláson kell tovább érni. Megfeketedik az két-három hét alatt." Balog Gusztávné Csízik Erzsébet tiszadobi születésű, évtizedek óta taktaszadai lakos, 64 éves adatközlőm ezt mondja: ,,Hát én is ösmerem ezt a súlyom dolgot, mer mikor gyerekek voltunk, volt nekem egy öreg halász bácsikám ott Tiszadobon és monta: Na gyerekek, máma megyünk halászni, megyünk a jégre, hozzátok a zsákot, kosarakat, szeditek a sulymot öszsze! És ahogy tolták a jég alatt a hálót, végig a jég alatt, egyik léktül a másikig, akkor megmerült a háló súlyommal. Ők kihúzták a jégnek a tetejire. Kapkodtunk rajta, az ujjunkkal se törődtünk, hogy mennyi tövis szúrja meg az ujjúnkat, csak hogy ki minél többet szedhet. Egy nagyon jó téli csemege vót belőle. Mint a diót terítsük a padlásra, néha meg is lehet forgatni gereblyével, mint a diót, hogy meg ne penészedjék. Szedték bundadarabbal is. A bundadarabot felkötözték egy jó nagy fára, úgy hoszszú három-négy méteresre, oszt tolták egyik léktül a másikig ment a rúd. a másik léknél állt} egy ugyanolyan másik gyerek, akkorra megmerült a bundadarab, tele vót súlyommal. Kirázták belüle, akkor újfent mentek egy másik lékhez. Nyáron csónakrul szedték, de nem mindenkinek van csónakja, hogy csónakrul szedgye." Balog Gusztáv 70 éves taktaszadai lakos, nyugalmazott kanászszámadó ezt mondta a sulyomgyűjtésről: „Gyerekkoromba szedtük a sulymot. Az iskola éppen a víz szélin van, a Takta szélin, hát mikor szünidő vót, így lementünk a vízbe. Hát bizony nem törődtünk vele, hogy összeszurkálja a lábunkat, oszt akkor szedtünk egy csomót, bizony sokan mentünk haza sántán, mer összeszurkálta a súlyom a lábunkat, meg összehasogatta. Míg a tanító ebédelt, mi sulymásztunk. Kiveri a sulymot a víz szélire a palló, úgy nevezik: palló.-" Mán akkor meg van feketedve, össze lehet szedni akkor is és akkor hazavinni és akkor odahaza felviszi a padlásra, vagy valami kukoricakasba, ahun járja a levegő." Egy tiszalúci 70 éves adatközlőm elmondja hogy Tiszalúcon bementek a sekély vízbe, „felhajtották a kerek leveleket és alatta öt-hat tüskés termés vót, amit leszedtek. Télen a halászok foglalkoztak vele, gubadarabbal. „A vízi sulymot Tiszalúcon elsősorban emberi eledelre használták fel. „Nagy fazikba főzte otthon gyerekkoromba az anyám. Igen jó vót." Balog Gusztávné, Csízik Erzsébet így emlékezik: „Bizony vótak Tiszadobon olyan szegény házak, ahol egyik fázik súlyom után tették a másikat főzni, mer ez vót az eledelük. Ügy használtuk el az étkezésre: megfőztük. Hát kell vagy két óra hossszáig főzni, mer jó kemény héja van. Háromszögletes a súlyom, két ódalrul vágtuk a héj ját, aztán a közepirül megint