A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabóné Futó Rózsa: A sulyom gyűjtése és felhasználása a Takta mellékén

A vízi súlyomról hazánkban a 14. század óta találunk feljegyzéseket, mégpedig rendszerint helynevekkel kapcsolatban. A vízben, vagy a víz környékén tenyésző növényzetről sok folyó- és állóvíz kapta a nevét.

9 1319-ben kelt oklevél említ egy sulmus hordoka nevű tavat, 1336-ban egy másik forrás egy Tisza mellett fekvő helyet sulmusfeeiü-nek nevez, 1339-i feljegyzés sulmushorka tóról szól, 1369-i oklevél sulumus usztatóhelyet említ. Egy 1386. évi birtoklevél swlymus határrészről szól. továbbá swlymuspalya és kysswlymus nevű birtokrészekről.

10 A legrégibb magyar füveskönyvben 1578-ban Méliusz Juhász Péter is említi.

11 A 17. században Sárospatakon Corr^enius sorolja fel a „Gyümölcsökről" szóló fejezetben, ami egyik bizonysága annak,

12 hogy ezidőben a magyar népélelmezésben fontos szerepe volt. A 18. és 19. században említést tesznek a sulyomárulásról.

13 Szépíróink is többször említik (Jókai, Móra stb). Különösen Móra rajongott érte: „A Tiszában súlyom volt és az jobb volt minden gyümölcsnél a világon.

1

'

1 A köztudat szerint a súlyom valaha csemegének számított.

15 Valójában azonban ennél sokkal fontosabb szerepe is volt, mert Ínséges századok alatt a szegény vízmenti népek számára fontos és nélkülözhetetlen népeledel volt. A súlyom árusításra is került: „A sulyomszedés se tartozott az utolsó foglalkozások közé és hajtott is szép jövedelmet a pákásznak" — írja 1912-ben Lakatos Károly.

1(1 Egy 19. század eleji forrás szerint a népi építészetben anyagként is használták. A pusztai csárdák falát „súlyom kevés alkalmazásával sárból és polyvából ragasztották össze".

17 Használták a sulymot gyógynövénynek is, mint Méliusz Herbáriuma tanúsítja. Taktaszadán a népi gyógyászatban is használták. A súlyom mint állati takarmány is jelentős volt. Felhasználták gyermekek játéknak, dísznek is, arra is van adat, hogy büntető eszköznek is használták. Bár a súlyom Ínséges magyarok tápláléka volt, mint csemegét megkóstolták a nagyúri népek is. A sárospataki uradalmi halászok feladatai közé tartozott 1648-ban, hogy a fejedelmi konyha számára mindegyikük egy-egy konyhadézsa sulymot szolgáltasson évente.

18 A magyar néprajzi irodalom jóformán alig foglalkozott a súlyom gyűjtésével és felhasználásával. Az Ethnographia első ötven évfolyamában nincs róla adatközlés.

19 A magyarság néprajzában egyetlen sor jut neki: „ínséges étel . . . gesztenyeszerű, ősrégi súlyom, amelyből a Tisza mentén gyermekcsemegét főznek, s amelyet manapság is árulnak a piacon."

20 A sulyomszedésről már található adat a Néprajzi Értesítőben.

21 Tudomásunk szerint eddig a legterjedelmesebben Kovács László foglalkozott a súlyommal, Tiszacsege néprajzáról írt tanulmányában.

22 Említést tesz rola, mint egykori népeledelről Gunda Béla,

23 édesipari felhasználásának lehetőségéről Kárpáti Istvánné,

2/> a lónyai vizek néprajzáról szóló ismertetésében Babus Jolán.

23 A Honismereti Híradó 1973-ban óhajként felveti, hogy ideje lenne adatokat gyűjteni a súlyomról, mert „mocsaras területeinken még élhetnek egykori gyűjtésének és fogyasztásának emlékei."

26 Tárgyi emlékei közül is van még talán valami megmenthető.

2

' Adatgyűjtésemet az tette lehetővé és könnyűvé, hogy „Taktaszadán, a súlyommal benőtt lomhavízű Takta folyó partján" lakom. így emlegeti lakóhelyemet Trócsányi Zoltán egyik könyvében..

28 Községünkben számosan vannak akik egykor szedték, gyűjtötték, felhasználták a sulymot és szíve-