A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kelemen István: Felső-borsodi fazekasmester Szalonnán

6. kép. Korsó tájt az erős ipari konkurrencia miatt a fazekasság már haldoklott. 1925. október 13-án halt meg Szalonnán. A faluban más fazekas nem működött. Az agyagot helyben, saját földjükről bányászta. A színező anyagot, festéket idegenből hozatta (fia arra már nem emlékszik, honnan), s kézi malmában maga őrölte. Portékáit piacokra, vásárokra hordta szekérrel, de ,,faluzott" is velük. Ilyen útjaira felesége, vagy valamelyik fia kísérte el. Fia elbeszélése szerint sokszor napokig távol voltak, mert ha nem kelt el a cserépáru egyik vásáron, továbbvitték másikra, vagy az útjukba eső fal­vakban adták el pénzért, vagy terményért. A család állítása szerint sokat termelt, s Szalonna környékét jórészt ő látta el cserépedényekkel. Rendszeresen járt a putnoki és szikszói vásá­rokra, de másfelé, állítólag Kassáig is eljutott. Mályinkán, Kánóban és Gadnán is talált a szerző neki tulajdonítható nagy tálat, tejes köcsögöt és korsót. Ezek mellett — a család állítása szerint — főként tányérokat és butykosokat készített. Díszítő kerámiával is foglalkozott, amit a család birtokában levő két emberfej, két gyertyatartó és egy gyufatartó igazol. A népi használatra készült cserepeknek általában sötétbarna, csaknem fekete volt az alapszíne. Díszítésük fehér pöttyök magukban, vagy fehér karikába zárva, a tálakon olykor hullámos fehér vonalak is. Növényi, vagy figurális dísszel ezeken a darabokon nem találkoztam. A család házának padlásán 1971-ben még látható volt egy korsó, melyből állítólag hat darab volt, egy rátó, egy sérült tejes köcsög és egy lekváros fazék. A korsó szép formájú, körte alakú. Alapszíne sárgás-bar-

Next

/
Thumbnails
Contents