A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: Az „Irigyli" szőlőskert

207, szélmalom 10, gőzmalom 12. szárazmalom 66. Ennek alapján megállapítható, hogy a szárazmalmok nagyobb része a déli, inkább síkságon elterülő járásokba összpontosult. Vö. Magyar Statisztikai Évkönyv 3. 1874. I. 244. * SKÁL. Polgári perek. Cs. 92. Loc. 45. No. 160. Szulák ,oszlop, cölöp' jelentésű szó, a szárazmalom terminológiájához tartozik. Szláv eredetű. Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bp., 1955. 117.; A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I. Bp. 1967. 457. 7 SKÁL. Polgári perek. 93. cs. Loc. 45. No. 179. 8 SKÁL. Polgári perek, 92. cs. Loc. 45. No. 167. 9 SKÁL. Polgári perek. 20. cs. Loc. 10. No. 368. 1,1 SKÁL. Polgári perek. 98. cs. Loc. 48. No. 311. 11 SKÁL. Polgári perek. 124. cs. Loc. 95. No. 54. u SKÁL. Polgári perek. 124. cs. Loc. 95. No. 24. 13 SKÁL. Polgári perek. 124. cs. Loc. 95. No. 52. '' Balassa Iván: Karcsai mondák. UMNGY. XI. 41., 42., 109., 199.. 209., 387. sz. mondák. Bp. 1963. 15 Ez már csak mesei túlzás, mert technikailag ezt nem lehet megoldani. 16 Balassa Iván: Földosztó mozgalom a Bodrogközben 1898-ban. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei. 2. Sárospatak, 1956. 17 A fényképet néhai Kántor Mihály bocsátotta rendelkezésemre, azzal a megjegyzéssel, hogy ennek nyomán a századforduló idején levelezőlap is készült. A levéltári adatok kijegyzését Vladár Ferenc ny. technikumi igazgatónak köszönöm. Az „Irigyli" szőlőskert (Adatok a dél-borsodi népi építkezési)ez) A tiszacsegeiek a szomszédos tiszántúli Ároktő községet elsősorban arról ismerik, hogy a helyi piacoi az ároktőiek látták el nyers és aszalt gyümölcscsel, lekvárral, vetőmaggal, zöldségfélével és baromfival is. A hetente egyszer (pénteken) levő hetivásárokon 20—30 ároktői asszony árusította a háton, hátiruhába kötött kasokban cipelt portékát. Rendszeresen árusítók is voltak közöttük, akik nem maradhattak el a pénteki piacokról. Nemcsak a szegényebb sorsú családok, hanem gyakran a módosabbak is (pl. Bartha Gyuláné, Győri Kálmánné) rendszeresen piacoztak. Ha a Tisza a medrében volt, akkor az ároktői (saját gazdasági) réven keltek át és a Hosszúgáton közlekedtek, s úgy jöttekmentek Csegére. Árvíz idején &. tiszacsegei közúti révet használták. Általában csapatosan jártak, öt-hat asszony összefogott és úgy hozták az árut, a vállalkozó kedvűek kisebb lovas szekérrel jöttek. E közvetlen közelről tanulmányozott árucsere-forgalom irányította a figyelmemet az ároktői szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztésre, jelesen az „Irigyli" szőlőskertben folyó munkára. A faluról helyénvalónak tartjuk Fényes Eleket idézni: „Ároktő magyar falu Borsod vm-ben. A Tisza jobb partján... vizenyő lapos vidéken. Határa 7407 1/2 hold, mellyből 1826 h szántóföld, 5507 rét és