A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Burlasova, Sona: Ludové balady na Horehroni (Fügedi Márta)

Burlasova, Sofia: L'udové balady na Horehroní <Népballadák a Felső-Garam völgyében.) Bratislava, 1969. 262 1. A kötetben közölt, a Felső-Garam völgyéből származó 60 szlovák ballada nagyrészt az 1956—66 között gyűjtött, írásban és hangszalagon rögzített népdalgyűjteményből származik. A gyűjtés tehát a vidék balladáinak és azok variánsainak reprezentatív válogatását adja. Szlovák etnikai területről először jelenik meg jelenben gyűjtött balladaválogatás, teljes szöveggel és dallammal ellátva. A bevezető tanulmány öt résztémát vizsgál. Az elsőben a szlovák népballadák problematikájáról olvashatunk. A második rész a vidék településeivel és történetével foglalkozik. A harmadik a zenei folklór szempontjából jellemzi a területet. A balladaanyagot mutatja be a negyedik rész, kiemelve a legérdekesebb és legértékesebb helyi hagyományokat, utalva nemzetközi összefüggéseikre. Az ötödik részben a balladák interpretációjáról, a szöveg és dallam fő formai ismérveiről, valamint a szöveg és dallambeli komponensek kölcsönös összefüggéseiről esik szó. Ezuíán a balladák és variánsaik lejegyzése következik. A megjegyzések a dalhoz kapcsolódó adatokat tartalmazzák — a lejegyzés helyét, idejét, valamint az adatközlők adatait. Röviden közli a dal tartalmát is, figyelembe véve a tipikus motívumokat, illetve megadva jellemzőit a dallam, a vers és a strófa vonatkozásában. Az összevetésnél figyelembe veszi a helyi variánsok közötti összefüggést és különbséget, valamint az össz-szlovák balladakinccsel való kapcsolatot is. A balladák gyűjtőhelyét, a Felső-Garamvölgyet geográfiailag az AlacsonyTátra és a Szlovák Érchegység határolja. E területen még mindig aktív zenei folklór él, éspedig olyan formában, mely túlnyomórészt a hagyományokból nőtt ki. A vidék történelmi fejlődésében, mely a lakosság struktúráját és kultúrájának jellegét meghatározza, már a 15. század elején fontos szerepe volt a pásztorkolonizációnak. A terület további betelepülését a lakosság vándorlása, illetve menekülése határozta meg, ami több etnikai elem kölcsönös egymásra hatását eredményezte, meglehetősen bonyolult etnikai struktúrát alakított ki. Az említett elemek hosszan tartó szimbiózisának eredménye egy bizonyos integrációs folyamat, ezért tartható a Felső-Garam völgye önálló etnikai területnek. A 18. század második felétől beszélhetünk ugyan e területen iparosodásról, alapját az erdő jelentős fakészlete és a terület vasérce adta, az ipar azonban mégsem fejlődött oly mértékben, hogy a vidék pásztor- és erdei munkás profilját háttérbe szorította volna. Azáltal, hogy az ipar e területen nem vált a termelés domináló elemévé, a vidék csaknem napjainkig megőrizte hagyományos paraszti és pásztorkultúráját. A terület dalkincse differenciált a funkció, az alkalmak és a jelleg tekintetében is. A naptárszerűen meghatározható daloknál megemlítendők a karácsonyi, farsangi dalok, a morénakihordáshoz kapcsolódó tavasziak, és a Johannis-dalok, melyek a régi nyári napfordulóhoz tartoznak. Az aratási ünnep dalaival paralell jelenség itt az erdei munkák befejezésének ünnepe (vrchovo). A családi szokásokhoz (keresztelő, lakodalom, halottsirató) tartozóak mellett a dalok egyik jelentős csoportja a földmunkákhoz (trávnice — szénagyűjtődalok)