A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Burlasova, Sona: Ludové balady na Horehroni (Fügedi Márta)

kapcsolódik, és az erdei dalokkal (piesne pri hore) együtt a terület dalkincsének jellegzetes rétegét alkotják. A balladák nem foglalnak el a falvak zenei repertoárjában különösebb helyet, összeolvadnak egyéb dalokkal, amennyiben a zenei stílus és a funkció szempontjából összefüggenek. A balladáknak nincs is különösebb elnevezése, a nép egyszerűen dalnak mondja ezeket is. Lírai-epikus jellegükkel, drámai csúcspontjukkal azonban mégis önállóak. A szerző a balladák előadóit vizsgálva megállapítja, hogy általában a közép- vagy idősebb generációhoz tartozó nők a balladák interpretálói, a hagyományok őrzői. Az idősebb asszonyok sokkal több dalt tudnak, az ismeretanyag szélességét tekintve pedig számos eltérő, motívumaiban gazdagabb, zártabb és nyelvileg is archaikusabb variánst ismernek. Érdekes vizsgálódást végzett a szerző az egyes generációs rétegek ismeretei között a mennyiségi és minőségi különbségek mellett a balladatípusök, a téma különbsége alapján. így megállapítja, hogy a mágikus és fantasztikus elemeket tartalmazó dalokat a középkorú és idősebb korú asszonyok énekelték, a történelmi témájúakat viszont érdekes módon túlnyomórészt fiatalok. Családi tematikájú dalokat mindenekelőtt a középkorúak adtak elő, az idősek kevésbé. A betyár- és rablótörténetek inkább az idősebb generáció ismereteiben, a szerelmi dalok pedig a fiataloknál és középkorúaknál dominálnak. A férfi adatközlők csekély száma miatt náluk ilyen vizsgálódás nem végezhető. A gazdag balladaanyagot a mennyiségi értékelés miatt hat csoportba osztva közli. A csoportosítással nem célja a ballada-rendszerezés kérdésének megoldása, csupán a gazdag anyag áttekinthető bemutatása olyan rendszerben, amely a helyi balladakincs jellegzetességeit kiemeli. Számunkra is érdekesek a történeti balladák csoportjában a Mátyás királyról szólóak (pl. a Volt egyszer egy magyar király című). J. Komorovsky ír a Korvin Mátyás király a prózai népköltészetben c. munkájában a Mátyás szerelmeiről szóló prózai hagyományokról és hasonló témájú dalokról. Utal egy népi elbeszélésre, amely Mátyás lánykéréséről szól egy Garam-völgyi faluban. E területen ma is gazdag a Mátyáshoz kapcsolódó hagyomány, néhány helyi elnevezést is kapcsolatba hoznak vele. Azt a körülményt figyelembe véve, hogy e területen valamikor királyi vadaskert volt, a hagyománynak reális alapot adhatnak Mátyás látogatásai vadászatok alkalmával. A magyar balladakinccsel összevetve másik érdekesség a Garam vidékén a betyárdalok csoportja. Mindössze öt önálló dal sorolható e csoportba, pedig figyelembe véve a hegyes vidéket, a pásztorkultúrát, az ilyen típusú dalok nagyobb számát várnánk. E dalok azonban nem kapcsolódnak konkrét történelmi vagy mondai személyekhez, mint a magyar betyárnóták, hanem általánosító, anonim jellegűek. Más balladákban pedig nem a betyár a főhős, hanem azok a személyek, akiket a betyár megkárosított, vagy a betyár szeretője, mint az Itt fenn, a jávorfa alatt címűben. A helyi tragikus eseményekről tudósító elbeszélő dalok is hiányzanak a terület balladakincséből. Más vidéken e dalok valószínűleg a vásári énekesek hatására keletkeztek és terjedtek. Itt ez a hatás csak esetleges, csupán néhány elem, pl. tipikus kezdő vagy befejező formulák vagy a moralizáló mondanivaló átvételében mutatkozik meg. Ez a hatás azonban a legrégibb, legértékesebb balladaréteget nem érintette.