A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Barna Gábor: Halottlátók Borsodban

306. skk. ; Bodó Sándor: Jármok a Hajdúságban. Ethnographia, LXXVII. 1966. 541. skk. ; Füvessy Anikó: A méhészettel kapcsolatos vándorkereskedelem Észak-Borsodban. Ethnographia, LXXXII. 1971. 31. 4 Dala József: Summássors. Matyóföld. (Szerk.: Dala József — Erdélyi Tibor.) Budapest, é. n. 91—136. A kötet végén alapos irodalomjegyzékkel. Koós Imre: Summásélet. Miskolc, 1960. "* E területen a pászlornűgráció általában is nagyon jelentős. E kérdéshez lásd: Varga Gyula: Vándorló juhászok a kismarjai sziken. Ethnographia, LXVII. 1956. 109—123.; Balogh István: Szabolcs megyei pásztorösszeírás 1796-ból. Ethnographia, LXX. 1959. 291—312.: Bencsik János: Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végétől. Közi. a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetből. Debrecen, I960.: Szabadfalvi József: Pásztormigráció FelsőTiszántúl és az Északi-Középhegység között. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 11. 1972. 128—133. i; Ilyen falvak pl. Tiszaörs, Egyek, Üjszentmargita és Polgár. 7 A dormándi tudósasszonyról Benkóczy Emil közöl egy rövid leírást. Benkőczy Emil: Egervidéki babonák. Ethnographia, XVIII. 1907. 102. 8 A novaji tudósasszonyról lásd Diószegi Vilmos leírását. Diószegi Vilmos: A novaji tudósasszony (Hegyi József né Nagy Katalin, 1862—1919, Novaj, Borsod megye). Néprajzi Közlemények, I/I—4. 1956. 58—77.; Fekete József: Tudósasszonyok. Ethnographia, XXI. 1910. 291—292.; Nyári Albert: A halottlátó. Ethnographia, XIX. 1908. 93—94. E leírásokat s Gárdonyi Géza novelláját (Gárdonyi Géza: Krisztus bankója. A novaji asszony. Budapest, é. n.) említett tanulmányában Diószegi Vilmos feldolgozta. !l E sorrendet adatközlőim véleménye alapján állítottam össze, Berze Nagy János szerint a dormándi asszony élt előbb, s csak halála után kezdett működni a mezőtárkányi tudósasszony. Berze Nagy János: Babonás alakok és szokások Besenyőteleken. Ethnographia, XXI. 1910. 26—27. 111 Terepmunkám során mindenütt megfigyeltem, hogy a háború befejezése utáni években nagyon megnőtt azok száma, s ezek nők voltak, akik felkeresték a halottlátókat. Sőt, majdnem mindegyik faluban akadtak olyanok is, akik maguk is megpróbálkoztak valamilyen babonás módszerrel, hogy katona hozzátartozóikról valamilyen hírt szerezzenek. Ezeknek az eljárásoknak nagy többsége a spiritizmus körébe sorolható. 11 A fentiekben a halottlátók hiedelemkörének csak rövid összefoglalását adtam. A részletes leírástól jelenleg eltekinthettem. Fő vonásaiban ugyanez a kép bontakozik ki a 8. jegyzetben említett szakirodalmi adatokból is. 12 Ugyanezt tapasztaljuk pl. a gyógyítóemberek esetében is, akiknek gyógymódjai között számtalan babonás, irracionális eljárást is találunk s ugyanolyan jutalmazásban, fizetésben részesülnek, mint a valóban hasznos munkát végző személyek. E téma általánosabb, elvi szintű kifejtéséhez lásd: Szabó László: A társadalomnéprajz alapvető kérdéseiről. Szolnok, 1970. 70., 76—112. 8 113