A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: A felszabadulás előtti Mezőkövesd

végén bevezetett főzőtanfolyamokon viszont bebizonyosodott a nők nagy tanu­lékonysága. Megtanultak gazdaságosan és jobban főzni. A summásszakácsnékat is előszeretettel a tanfolyamot végzettek közül válogatták ki. A kifejezetten hiányos táplálkozás következményei megnyilvánulásának egész sorát sikerült megmagyarázni. Ilyenek voltak az anyák csökkent szopta­tási készsége, a sok vérszegény felnőtt és gyermek, fejlődésben való vissza­maradás, elterjedt emésztőszervi bántalmak. A nők tavasszal tömegesen arról panaszkodtak, hogy nem bírják a tűt tartani ujjaik között (Bi-vitaminhiány). Az iskolákban feltűnt a sok sápadt, vékony csontú gyermek. A vitaminhiány latens (lappangó, kevéssé kifejezett) ártalmai mellett 1937 tavaszán egy beri-beri megbetegedést észleltek Mezőkövesden, melynek közlése megdöbbenést keltett, ugyanis ennek a betegségnek előfordulását nálunk ki­zártnak tartották. :! A beri-beri különböző táplálkozási tényezők hiányának kö­vetkezménye, a vitaminok közül elsősorban a thyamin-hiány jellemző rá. A beállított gyógykezelés a kórisme helyességét igazolta. A mezőkövesdi földmíves lakosság táplálkozása a régibb időkben lényegesen különbözött az előbb leírtaktól. Állattenyésztésük nagymérvű volt. Az 1870-ben összeírt állat­állományt hasonlítsuk össze az 1930-ban létezővel. Mezőkövesd birkaállománya 1970-ben az 1930-as állománynak majdnem százszorosa, sertésállománya pedig háromszorosa volt. Marhaállományuk volt a legkevesebb, de a lakosság szómarányát tekintve 1970-ben az is az 1930. évi­nek kétszerese volt Tekintve, hogy a nagyközség lakossága 1870-ben az 1930­asnak 44%-át tette ki, nagyon is elhihetjük az öregek állítását, akik 1930-ban visszaemlékezve a nagy átalakulás előtti időkre, állították, hogy a lakosság fő tápláléka főleg tejből, tejtermékekből, húsból állt. Százhúsz fejős juhtól na­ponta kb. 100 litert fejtek. A tejet fateknőben tartották, belőle gomolyát, zsen­dicét, keserű túrót készítettek. A gomolyát részben megreszelték és begyúrták túrónak, héját serpenyőben megolvasztották. Tésztát főleg juhtúróval ettek. Szalonnát akkor is sokat fogyasztottak, kerti véleményt azonban alig. Kenye­rük a kezdetlegesebb őrlési technika mellett B-vitaminban is gazdagabb volt. Mezőkövesden a népszaporodás és az előállított gazdasági javak mennyi­sége között szoros összefüggést lehetett kimutatni. A kövesdiek intenzív föld­műveléssel csak a múlt század közepe óta kezdtek foglalkozni. Azelőtt a Tisza árterületein hatalmas pusztákat béreltek legeltető területük nagyobbítása cél­jából. A határ 60%-a legelő volt. A múlt század 70—80-as éveiben sorra fel­szántották a közlegelőket, ugyanekkor parcellázták a kincstári 1600 holdas do­míniumot 700 vásárló között. Ezt a domíniumot eredetileg szabadosok mívelték. Mezőkövesden nem volt jobbágy! A szabadosok utódai azért lettek földnélkü­liekké, mert annak parcellázása és eladása után annak egykori megművelői kisemmizve, agrárproletárokká váltak és a summásságban kerestek menedéket. A domínium földjeit a tehetősek, főleg a kisnemesek vették meg. 1870-ben 1930-ban Lakosság száma Birka . . . Marha . . Anyasertés 9 196 11 848 1 303 1 565 20 806 123 1 396 534

Next

/
Thumbnails
Contents