A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: A felszabadulás előtti Mezőkövesd
A hatalmas legelőterületeknek az 1870-es években kezdődő rohamos feltörésével és a jó búzaárak mellett Mezőkövesden több évtizedig tartó fellendülés következett be, ami a lakosság szaporodásának ütemén is érvényesült. Ennek javára írandó, hogy 1880-tól 1910-ig Mezőkövesd lakossága természetes szaporodással 10,5 ezerről 17,2 ezerre, vagyis 62,2%-kal növekedett. Ugyanekkor az országos szaporodásátlag ennek nagyjából a fele volt, 32,7" ( |. De a bajok is mindjobban előtérbe nyomultak. Az 1900-as évektől kezdve az egyoldalú, túlméretezett búzatermesztéssel és az okszerűtlen gazdálkodással, silány talajműveléssel a földek termőereje rohamosan csökkent. Az intenzívebb földművelés alapfeltétele elsősorban a túl sok parcellára széttagolt terület tagosítása lett volna, de erről a birtokosok még az 1930-as években sem akartak hallani. Így előállt az a helyzet, hogy míg fél évszázad előtt 11 000 ember élt meg a nagyközség gazdagon termő földjéből, utána már 21 000 embert kellett volna eltartania a kiélt földeknek, miközben állatállományuk is nagymértékben megfogyott. Mezőkövesd problémái végeredményben súlyos agrárjellegű válságban gyökereztek, aminek az lett egyik következménye, hogy 1937-ben, a családtagokat is beleszámítva, már a nagyközség lakosságának 56%-a summáskeresetből volt kénytelen tengődni (11 672 lélek). Egy helybeli értelmiségi csoport 1936-ban memorandummal fordult a kormányhoz/' Ebben összefoglalta a nagyközség égető problémáit és mérlegelve az akkori lehetőségeket, a település számára egy téli tanfolyamos gazdasági iskola létesítését kérte. A memorandum szerkesztői a mezőgazdasági válságot tartották a bajok elsődleges okának és a legfontosabb teendőt a gazdálkodás magasabb szintre való emelésében látták. Erre legelsősorban a még birtokkal rendelkező parasztságnak volt szüksége, de a summásságot is hatáskörébe óhajtotta vonni bizonyos mértékig. Az oktatás az egész járás mezőgazdasági szintjének emelését célozta. A mezőgazdasági téli tanfolyamos szakiskola 1938-ban megkezdte működését. Ugyanekkor a kormány, az 1936. XXXVII. tc. alapján, már a telepítés gondolatával is foglalkozott. Csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy a telepítésnek akkori lehetőségeivel és módjaival sem Mezőkövesd, sem pedig a szomszédos községek agrárproletariátusának kérdését megoldani nem lehet. Nem fárasztjuk az olvasót részletes számításokkal, csupán összefoglalva a kérdést, megemlítjük, hogy a telepítés legnagyobb akadályát a telepítendő családok tőkeszegénysége okozta. A gazdasági szakiskola szaktanárai hamarosan bebizonyították azt, hogy a tőkeszegénység és a szakszerű gazdálkodás tudásának jóformán teljes hiánya a telepesek tönkremenését okozta volna, és az áttelepítésre jelentkező 40 család eltávozása mit sem segített volna Mezőkövesd, Szentistván és Tard bajain. Sajnálattal látták a mezőgazdasági iskola tanárai, hogy a matyó gazdaságokat ijesztően kevés felszereléssel tartják üzemben.' Megdöbbentően fejletlen volt az állattenyésztés is. Jól berendezett kisgazdaságokban az állatállomány értéke az összes vagyonnak 10—12%-a, Mezőkövesden csupán 1,2—5,8° o-a volt. Ezt az értéket csak két gazdaság tudta kielégítően felmutatni 11,3%-kal. (Ilyen körülmények között telepíteni is lehetetlenség lett volna Baranyába, az egykés vidékekre.)
