A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: A felszabadulás előtti Mezőkövesd
várta. A gyermek megszületésekor 3 mázsa búzajárandóságát pénzben kivette és hazaküldte. November 3-án jött haza 7 mázsa 20 kg búzával. Ebből azonnal el kellett adnia 5 mázsát 105 pengőért és 45 pengő adósságát kifizette, egy pár csizmát vett 20 pengőért. Maradt még a summáskeresetből a következő fél évre 40 pengője és 220 kiló búzája. Azt hiszem, teljesen elég mindez annak a bizonyítására, hogy ebből a következő év májusáig megélni képtelenség volt. Mezőkövesden keresethez jutni alig lehetett, ipar vonalán a nagyközség teljesen fejletlen volt, és szomszédságának legközelebbi nagy ipartelepei, gyárai, bányái túl messze voltak az akkori közlekedési viszonyok mellett, és felvevőképességük egyáltalán nem bírta a mezőgazdasági bérmunkásokat foglalkoztatni. Ez a munkanélküliség szülte az ún. köpködők szomorú seregét, amit a falukutatók írásaiból nagyon jól megismerhetett az ország közönsége. Egy egészrészes summás szerződés szerinti jövedelme az 1937. esztendőből: 160 kg búza 30,40 P 10 kg főzőliszt 3,60 P 20 kg kenyérliszt 6,80 P 4 kg szalonna 8,— P 4 kg nyers hús 4.80 P 4 kg bab 1 — P 15 kg burgonya —,90 P 1 kg zsír 2,— P 1 kg só —40 P 1 liter ecet —,24 P Készpénz 5.— P Fűszerpénz —,30 P Összesen: 63,44 P A félkezes (rendszerint nő vagy fiatalkorú) összes értéke 50,39 pengőt tett ki. 1935-ben kezdődtek meg Mezőkövesden a néptáplálkozásra vonatkozó vizsgálatok, és ezáltal az egészségvédelmi munka kutatószondái megint ismeretlen területeket tártak fel és nemsokára eljutottak a bajok végső elemzéséhez. Előrebocsátom, hogy az adatgyűjtés március—április hónapokban történt, ami a gyümölcs és kerti vetemények fogyasztása tekintetében nem szerencsés időpont, de a helyzetet ismerők előtt már ez nem volt zavaró. Mezőkövesd kertes gyümölcstermesztő kultúrája mélyponton lévén, a fentiek fogyasztása nyáron és ősszel sem volt számottevően jobb, majd kiderült az is, hogy a summasok táplálkozása és a helybeli, nem summásoké is nagyjából azonos. Ennek oka a közös szemlélet, a megszokás volt. A birtokos parasztság anyagi viszonyai sem voltak olyanok, amelyek mennyiségileg és minőségileg a lényegesen jobb táplálkozást elősegítették volna. Előbb ismerjük meg az említett adatokat. Tizennyolcezer adat alapján az alábbi eredményeket ismertetjük főcsoportok szerint:
