A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: A felszabadulás előtti Mezőkövesd

A fertőző betegségek közül a hastífusz is nagy gondot okozott. Míg a tbc-t mint fertőző betegséget a lakosság elismerte és ettől való félelmében megfogadta a tanácsokat és utasításokat, a tífuszt nehezen ismerte el fertőzőnek. Igen megnehezítette a tífusz elleni küzdelmet a summásság. Az őszi hónapokban vánszorogtak haza a tífuszos betegek, és ilyenkor igen nagy elővigyázattal kellett ügyelni az egészségvédelem szerveinek a járvány továbbterjedésére. Mégis sikerült ezen a vonalon is nagyfokú javulást elérni. Mezőkövesden 1929-ben még 250 tífuszmegbetegedés volt 22 halálozással. Ez fokozatosan csökkent úgy, hogy 1939-ben és 1940-ben már csak 10 megbetegedés történt két halálozással évenként. Ezt az eredményt a tífuszbacilus-gazdák felfedezésével, az esetek bejelentésének teljes szigorával, az ivóvíz, tej higiéné javításával, a legelsőnek fellépett tífuszos betegnek Mezőkövesden a 12 ágyas elkülönítőben való elhelyezésével és az 1937-től bevezetett tífusz elleni védőoltásokkal érte el az egészségvédelmi szolgálat. Különösen fontos volt a summásszakácsnék kivizsgálása tífuszbacilus-gazdaságra. mert nem egy esetben ők okozták a tífuszjárványokat a munkahelyeken. Egy másik járványos betegséget, a diftériát a kitűnő hatásfokú oltóanyaggal való védőoltások jóformán kiirtották az 1940-es évekre. A lakosság dicséretére vall az, hogy a védőoltásokat komolyan vette, s a közigazgatás szigorú eljárására hovatovább alig került sor. Különösen nagy és nehéz, szinte megoldhatatlan problémákat jelentett Mezőkövesden és a járás többi falvaiban a summásság. A trachomát is a summások hurcolták be a bánáti nagybirtokokról és Romániából, ahova 1918 előtt szintén mint aratómunkások kerültek. Dobrudzsában előbb volt az aratás és visszajövet még a hazai nagybirtokokon is arattak, így jól kerestek, viszont a hatalmas fizikai munkában legyengülve és trachomásan kerültek vissza falujukba. Kezelésüket az egyik községi orvos végezte, ami az 500 trachomást illetve, napi három óra elfoglaltságot jelentett. Ez a betegség rengeteg adminisztrációt is követelt. Évente általában 5000 summást kellett megvizsgálni, ami legtöbbnyire már csak a vonat indulása előtt sikerült. Az összeírt trachomásokat átjelentették a munkahely szerinti járási közigazgatási hatóságnak. Kezelésük azonban nem felelt meg a követelményeknek. Elhelyezésük pajtákban történt, ahol közös lavórokban mosakodtak. A mezőgazdasági munkával együtt járó por különösen elősegítette a trachoma súlyosbodását. A trachomások száma Mezőkövesden 1022-re emelkedett. 1937-ben egy állandó trachomaszakorvost kapott a nagyközség az állami szemkórházból. Ezzel azonban csak javult a helyzet, de nem szűnt meg, mert annak oka a summásság, továbbra is fennállt. Az alábbiakban egy summáscsalád keresetét mutatom be az 1937. esztendőben. Az egészrészes családfő keresete: A konvenciót még a summásság alatt felélte, havi 5 pengő készpénzfizetését mindig hazaküldte feleségének, aki második gyermekének megszületését Konvenció pénzben átszámítva Búza járandóság Készpénz 162,36 pengő 193,80 30— „ Összesen: 386,16 pengő