A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: A felszabadulás előtti Mezőkövesd
A felszabadulás előtti Mezőkövesd Az 1973. április 28-án várossá alakult Mezőkövesdnek a felszabadulás utáni, napjainkig megtett fejlődése kiváló és meggyőző példája a szocialista átalakulásnak. Tanulmányom tárgya az 1930-as évek állapotát kívánja felidézni elsősorban azoknak, akik előtt ismeretlen ennek az óriás falunak kitartó küzdelme létének fennmaradásáért, sorsának jobbrafordulásáért. írom e sorokat azoknak is, akiknek tudatában ma már mint elmosódó, szomorú emléke él az egykori „híres Mezőkövesd" kétségbeejtő szegénységének, küzdelmük reménytelenségének. A következőkben megpróbálom a ma már nemcsak népművészetéről, hanem kimagasló eredményeket felmutató számos szövetkezetéről, európai hírű kénes melegvíz-gyógyfürdőjéről is közismert, egészségesen fejlődő, iparosodó és a múlt emésztő gondjain túljutott Mezőkövesd életének azt a szakaszát bemutatni, mely nagyjából a két világháború között eltelt időszakra esett. Egyben igyekszem rámutatni arra is, hogy a zsákutcába sodródott Mezőkövesd válságáért az elmúlt évszázadok csapásain kívül elsősorban a nemzet valódi létérdekeivel ellenkező, önző és nemtörődöm társadalmi és politikai rendszer vonható felelősségre. Mezőkövesdet századunk elejétől pompás és valóban lenyűgöző gazdagságú népviselete nyomán ismerte az ország népe és a külföld. Ezáltal lett látványossá. Ez volt egyben oka is annak, hogy hamis kép alakult ki erről a nagyközségről. Ez azonban nagyjából nemcsak Mezőkövesdre vonatkozott, hanem általában a magyar falura, bárhol is volt az az ország testében. Ez a romantikus faluszemlélet a magyar falu válságait eltakarni igyekezett, egyben a magyar falu népét olyan őserőnek akarta feltüntetni, mely minden megpróbáltatáson átgázol. A magyar parasztot a romanticizmus édeskés szirupjával leöntve igyekezett bemutatni a színpadon és az irodalomban is. Az 1848-as nagy forradalmi nemzedék vívmányait háttérbe szorító és az idejétmúlt feudális államrendszer életét meghosszabbítani igyekvő politika, megfejelve városaink gyors ütemű kapitalista fejlődésével, a magyar falu életkérdéseit elsősorban annyiban látta komolynak, hogy annak megoldása érintetlenül hagyja feudális nagybirtokosaink érdekeit, és ha voltak is tagadhatatlanul jóindulatú nekilendülések, mint pl. a Darányi Ignác által képviselt földbirtokpolitika, az részben a kényszerű kompromisszumok miatt nem haladhatott a szükséges ütemben előre, majd az első világháború azoknak folytatását befagyasztotta, és a Tanácsköztársaság rövid élete miatt, bármennyire is tisztán látott e téren, képtelen volt a parasztkérdést rendezni. Utána ismét a feudális aspirációk fékezték a mind nehezebbé vált feladatok megoldását az összezsugorodott ország vészes pénzügyi helyzetével együtt. Már az első világháborút megelőző évtizedekben is olyan súlyos volt parasztságunk nagy részének sorsa, hogy a kivándorlás kényszere által jelentősen megfogyatkozott annak száma. Tekintve azt. hogy a kivándorlók a munkaképes korosztályhoz tartoztak, a nemzetgazdasági veszteséget ez még súlyosbította. A továbbra is mezőgazdasággal foglalkozó parasztságunk szaktudását elősegítő iskolák száma sem volt megfelelő arányú a követelményekhez képest, és ez sokkal nagyobb baj volt, mint azt a felületesen szemlélők gondolták. Igaz.
