A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: A felszabadulás előtti Mezőkövesd

hogy a magyar elemi iskolák állapota is siralmas volt a múlt század végén és a jelen század elején is. Tennivaló volt elég. Hiba volt az is, hogy a mezőgazdasági iskolák kellő száma helyett inkább a humán középiskolák létesítését pártolták, ez pedig — nem tagadva szükségességüket — az ott végzett parasztifjakat elszakította falujuktól a továbbiakban. A szakoktatás hiányát mélyen látó elmék már a XVIII. század végén és a XIX. század elején is szóvá tették, sokszor igen élesen. E helyen csupán Tessedik Sámuel elméleti és gyakorlati munkásságára kell rámutatnunk, és ne feledkezzünk meg egy világot látott szepességi mágnásnak, Berzeviczy Gergelynek irodalmi munkásságáról sem, aki a korát tekintve, szokatlan szókimondással, elkeseredéssel küldte figyelmeztetéseit az illetékesek felé.

1 A kulturális elmaradottság elsősorban a falvak népét sújtotta káros következményekkel. Mezőkövesd problémáinak első összefoglalója, Sándor István is ezt hangoztatta 1935-ben megjelent tanulmányában.

2 Arra a konklúzióra jutott, hogy Mezőkövesd őstermelő társadalmának alacsony életszínvonalát elsősorban a lakosság mértéken felüli elmaradottsága okozta. A község régi népi sajátságaiból jórészt már kivetkőzött, a haladásnak és az élet követelményeihez való hozzáidomulásának útját állták bizonyos életformák, sajátságos életszemlélet, a magárahagyatottság és bizalmatlanság érzése, melynek merevsége folytán a lakosság a bonyolult életviszonyok áldozatává vált. A bajok módszeres feltárásában két tényező vitte a főszerepet. Az egyik az 1929-ben meginduló intenzív egészségügyi szolgálat, a másik az 1938-ban működését megkezdő mezőgazdasági téli tanfolyam szaktanárainak munkássága. Mennyiben az egyik és mennyiben a másik? A következőkben a felvetett problémát előbb az orvos szemszögéből közelítjük meg. Az 1929-ben bevezetett új rendszerű egészségvédelmi szolgálat adatgyűjtése és annak a követelményekhez igazodó munkája, az addig figyelemre alig méltatott tényezők felderítésével és tanulságaival, nagyban hozzájárult a problémák mélyebb okainak meglátásához. Az összefüggések feltárásával új területek nyíltak meg nemcsak népegészségügyi, hanem különböző társadalmi (szociológiai) vonatkozásban is a további kutatómunka számára. A gazdasági, szociális, kulturális és népegészségügyi bajok következtében a nagyközségnek paraszttársadalmára nehezedő biológiai károsodások mértéke és formái is meghatározhatóvá váltak. Már a népegészségügyi vonalon feltárt tapasztalatok is egyöntetűen arra mutattak rá, hogy Mezőkövesden az őstermelő réteg olyan fokú válsága volt jelen, mely további részletes analízisre szorul. Itt kapcsolódott be az említett mezőgazdasági téli tanfolyamos szakiskola kutatómunkája, mely egészen felderítette az elképesztő helyzetet a mezőgazdasági és termelési vonalon is. Az Országos Közegészségügyi Intézet által irányított zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat már a nagyközségre vonatkozó legfőbb indexszámoknál megdöbbentő képet kapott. Ez elsősorban a csecsemőhalálozás, a tbc-s és fertőző, ragályos megbetegedések nagy számában és az igen elhanyagolt környezethigiénés állapotokban nyilvánult meg. A kezdeti munka során szerzett tanulságok mind szélesebb körű adatgyűjtésre terelték a figyelmet, s a járás falvainak, elsősorban Mezőkövesdnek a szorosan vett egészségügyi adatain kívül szükségessé vált a néptáplálkozásra jellemző viszonyok megismerése is. A kutatómunka során ugyanilyen fontosnak bizonyult Mezőkövesd lakossága társadalmi