A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Spiritza, Juraj: Spisské zvony (Patay Pál)

Spiritza, Juraj: Spisské zvony Fontes Sectionis Historicae Musei Nationalis Slovaci Bratislava IV. (Szepesi harangok.) Bratislava 1972. 217. 1. Német és orosz kivonattal. Több mint száz évvel ezelőtt Römer Flóris, a magyar régészet nagy úttörője tervbe vette a magyarországi harangok és harangöntés történetének megírását. Terve nem valósult meg; bizonyára érezte, hogy forrásmunkák, a meglevő harangok katasztere hiányában megközelítőleg sem tudja felmérni az ország harangállományát s így összefoglalást sem adhat. Minthogy Rómernek e téren követője nem akadt, a szlovákiai harangok történetét kutató J. Spiritza manapság — amint ezt maga is bevallja — ugyanolyan nehézségekkel áll szemben, mint hajdan Rómer. Talán még nehezebb a helyzete, hiszen a természetes elhasználódás, tűzvészek, de még inkább az 1914— 18. évi világháború rekvirálásai következtében az utolsó 100 év alatt igen sok régi harang semmisült meg nyomtalanul. Éppen ezért nem is összefoglaló monográfia megírását tűzte ki első feladatul maga elé, hanem hazája harangállományának ismertetését. Ennek első lépése a kérdéses könyv. Spiritza igen szerencsésen választotta ki e célra éppen a Szepességet. Ez a tájegység, különösen annak németek lakta városai révén a középkor folyamán fejlett kézműiparral, kereskedelemmel rendelkezett. Az itteni bányák rézben — a harangok nyersanyagában — bővelkedtek. Nem véletlen tehát, hogy már a XIV. században megtelepedtek itt harangöntő mesterek s ilyenek a XIX. század elejéig hol az egyik, hol a másik városban, de szinte megszakítás nélkül működtek. Működésüket elősegítette a vidék kedvező gazdasági helyzete és fejlett kultúrája is, amely utóbbi által harangok — méghozzá nem egyszer jelentős nagyságúak — öntése iránt szült igényeket előbbi következtében ki tudták elégíteni. Mindezekből kifolyólag a Szepességben már korán sok harang halmozódott fel, amelyek némelyike műtárgy jelentőségű is volt. Mindezek mellett a Szepesség történelmi helyzete is kedvezőbben alakult a Kárpátmedence egyéb területeihez képest, ami lehetővé tette viszonylag sok régi harang fennmaradását még napjainkban is, annyiét, amennyi talán semmilyen más vidéken sem található. De a Szepesség azért is kedvező területe a kutatásnak, mivel a városi élet kialakulásával az írásbeliség itt már a középkorban is elterjedt; a városok levéltárai tehát a harangok történetére vonatkozóan igen becses forrásanyagot szolgáltatnak. A helyi mestereken kívül a Szepességbe a szomszédos, sőt még távolabbi vidékeken működők is szállítottak harangokat, olyanok, akiknek munkái a mai Magyarországon is megtalálhatók. Ezért Spiritza tanulmánya a mi számunkra is felbecsülhetetlen adatokat tartalmaz, annál is inkább, mivel az első világháborúig terjedően sem a magyarországi harangöntés történetét a szlovákiai ismerete nélkül, sem fordítva, kutatni nem lehet. Spiritza — nagyon helyesen — az adatok összegyűjtése során teljességre törekedett. Nem állt meg valamilyen általa megszabott időhatárnál, hanem még a legutolsó években készült harangokat is feljegyezte. Ezzel már a jövő kutatásra is előre gondolt.