A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Bednárik, Rudolf: Cintoríny na Slovensku (M. Markus)

jelent a Národopisny sborník MS 1939. évi kötetében) dolgozta fel, — majd ezt az anyagot gyarapítva 1949-ben önálló könyvben is megjelentette. (Ludové náhrobníky na Slovensku, megj. a Szlovák Matica kiadásában Martinban.) Bednárik a könyv kiadása után is tcvább folytatta e témában kutatásait. Elgondolásait egyetemi előadásaiban és kisebb tanulmányokban hozta nyilvánosságra. Nagy gondot fordított arra, hogy ezt az anyagot tanítványai is országszerte gyűjtsék, s ennek eredményeképpen 5. Kovaéevicová Bednárik itt ismertetett munkájával egyidejűleg egy kisebb tanulmányban foglalta össze a Kárpátok szlovák térségében található fejfák és sírkövek anyagát. Tanulmányában elsősorban a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet gazdag dokumentációs fejfa- és sírkő-gyűjteményéből mutat be eddig nem publikált emlékanyagot (Eudové náhrobníky v slovenskej casti Kárpát, — megjelent az Ethnographia Carpatica c. gyűjteményes kiadvány tanulmányai közt, Bratislava, 1972. 293—304. lap.). Ez a gazdag és újonnan gyűjtött anyag vezette a szerzőt, hogy korábbi munkáját újabb feldolgozásban (mintegy második kiadásban), felfrissített illusztrációkkal ismételten megjelentesse. Tudjuk, hogy a régészet az emberiség kultúrájának kutatását elsősorban a régi sírok, temetők mellékleteinek vizsgálatával kezdi, s az abból levont tanulságokat hasznosítja. Kétszeres érdeklődéssel kell tehát figyelemmel kísérnünk azt a kezdeményezést, ha ezt a témakört a néprajzos szakember is megvizsgálja, aki természetesen elsősorban a népi hagyományokból meríti ismereteit és igen sokszor még a ma is élő temetkezési szokásokat, hiedelmeket is számba veszi. Bednárik professzor ezen az úton indult el. Kutatásának eredményeit hat fejezetben mutatja be. Az első fejezetben a szlovák nép „temetőkultuszát" írja le. Ez a terület, ahol a ma élő nemzedék kifejezésre juttatja az ősök iránti tiszteletét. Bednárik professzor ezeket a régi és mai napig használt szlovák temetőkerteket, a benne levő sírok elhelyezését, azok rendjét, az itt felállított fejfák, sírkövek anyagát, szövegét, díszítésmódját és a hozzájuk fűződő hagyományokat és hiedelmeket kutatta fel. Azonban nem állott meg a gyűjtésnél, ezt a gazdag hagyomány- és hidelem-anyagot összehasonlította elsősorban a szomszéd népek, majd a távolabbi európai népek hasonló hiedelmeivel és szokásaival. A szerző a szlovák anyag interpretálásában igen sokszor a magyar temetőkertekben látható jelenségekkel hasonlítja össze megfigyeléseit. Az azonosságot a két etnikum sok száz éves együttélésével magyarázza. A szerző munkájában felhasználja a magyar néprajzi irodalom idevágó anyagát, olykor át is veszi azok megállapításait, de sokszor helyesbíti, kiegészíti a magyar kutatások eredményeit. — A munka második fejezetében a temetőn kívüli temetkezés szlovák hagyományaira hívja fel a figyelmet. így pl. ismerteti az útmenti, keresztúton való, az erdőkben, a fák alatti, templomdombi, az udvar, a házközeli, küszöb alatti temetkezésnek a XVII—XVIII. századi feljegyzésekben megőrzött emlékeit. Mondanunk sem kell, hogy ezek az adatok igen fontosak a további összehasonlító kutatások számára. Ebben a fejezetben kapnak helyet a temetőkertben ültetett fáknak, bokroknak, virágoknak (az egész flórának) a leírása, itt tárgyalja a szerző a középkoros régészek által újabban feltárt — valószínűleg a kereszteletlenül elhalt — és cserépedénybe helyezett csecsemők XIII—XIV. századi temetési eljárását. A harmadik fejezetben a fejfák és sírkövek tipológiai kritériumait foglalja össze. Itt nem csupán a formai elemeket veszi számba, hanem az anyag alapján 10 145