A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Gemer (Újváry Zoltán)

A gömöri népélet egykori kitűnő megfigyelőjét, kutatóját, Ladislav Bartholomeidest és munkásságát Viera Urbancová mutatja be (39—63. 1.). Bartholomeides László tevékenysége, munkássága nem ismeretlen a magyar néprajzkutatók előtt. Néprajzi tekintetben gazdag forrásműnek számít az Inclyti superioris Ungariae Comitatus Gömöriensis notitia historico-geeographico-statistica című munkája, mely 1806—1808-ban jelent meg Lőcsén. A néprajzi adatokat közel kétszáz évesnek tekinthetjük, mivel a megjelenés előtti időszakaszt beszámíthatjuk, és azt is, hogy bizonyos anyag a szóbeli hagyomány, az emlékezet nyomán került lejegyzésre. Az összehasonlító kutatás számára páratlan értékű Bartholomeides munkája, amely egyúttal történeti tekintetben a gömöri magyarság népi kultúrájának a kutatásához is elsőrendűen fontos. Ján Gallo egy eddig kevésbé ismert és feltárt foglalkozást, az ún. fuvarosságot tárgyalja a kötet harmadik tanulmányában. Gömörben a fuvarozásnak nagy múltja van. Kezdete a 16. századra tehető, elsorvadása pedig a 19. században következett be. Az árucikkek szállítására fuvaros társulások alakultak. A társulások szervezeti szabályzattal rendelkeztek, amely a fuvarosok működését, jogait stb. meghatározta. Fő fuvarozási terület a Nagy Magyar Alföld volt, ahová Gömörből leszállították a különböző árucikkeket (vas- és faárukat, vászonféléket, fazekaskészítményeket) és ahonnan mezőgazdasági termékekkel megrakodva tértek vissza. A lüvarosság intézménye a népi kulturális kapcsolatok tekintetében különösen figyelemre méltó, mint ahogyan azt a szerző igen tanulságos példákkal igazolja. A fazekasság vásározása, az alföldi területekre való vándorlása még a 20. század elején (és később is) igen aktív volt, mint ahogy az kitűnik Michal Markus tanulmányából (91—102. 1.), amely a fuvarosokkal kapcsolatos cikkhez is bőséges kiegészítő anyagot nyújt egy jelentős foglalkozási ág részletes bemutatásával. A süvetei (Sivetica) fazekasok készítményeiket elsősorban a magyar Alföld falvaiban értékesítették. Részben saját maguk vitték és árulták, részben pedig fuvarosok vették át tőlük az edényeket, akik azután a megadott, vagy a már ismert útvonalon haladva árulták a készítményeket. Kétségtelenül igaz, hogy a szlovák fazekasok nagy területen árulták a portékáikat, azonban a tót fazék, tót korsó népi elnevezése nem minden esetben jelenti a pontos eredetet, mivel az alföldi magyar ember számára (Veres Péter erre külön is felhívta a figyelmet) minden tót volt. ami akkor a Felvidékről, s az alfölditől eltérő kiejtéssel beszélő emberektől származott. A gömöri festett ládákról írt tanulmányt Viera Valentová (107—127. I). Gömörben ezeknek a ruha tartására szolgáló bútordaraboknak az elnevezése láda vagy kasna. A terminológiák bizonyos nemzetiségi kapcsolatra utalnak. Hasonlóképpen a fióková kasna és a komót ismerete is. A szerzőnő rámutat arra, hogy a szépen festett, zömmel virágos ládák a 19. században Gömörben általánosnak tekinthetők, de nem korábbiak annál a századnál. A 20. század fordulóján a láda helyét a fiókos szekrény foglalja el. A festett ládák fő készítési helyei a gömöri kisvárosok (Dobsina, Jolsva, Rozsnyó, Rimaszombat) voltak. Egyet kell értenünk a szerzővel, hogy a gömöri festett ládák jellemző jegyeinek a megállapításához összehasonlító elemzésre van szükség más területek, ún. ládakészítő központjaival. Tanulságos lenne a számos idevonatkozó magyar tanulmány anyagával való összevetés is. Egy már eléggé ritka kismesterség, a ködmönkészítés igen alapos leírását