A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Naukovij zbirnik 6. (Misley Pál)

adja Adam Pranda (131—157. L). A rejdovai ködmönös mesterség nagy múltra tekint vissza. A készítmények távolabbi területekre is elkerültek, így a magyar lakossághoz is, amit rendkívül fontos figyelembe venni a viselet alakulása tekintetében. A szerző a tanulmányában leírja a bőrkikészítés menetét, a varrás, a díszítés módját, részletesen bemutatja a díszítő elemeket, és meghatározza a rejdovai ködmönök jellemző jegyeit. A motívumok összehasonlításához rendkívül tanulságos lenne — tekintettel a vásári kapcsolatokra — a magyar ködmönösök munkáival való összehasonlítás. Az összevetést megkönnyíti a számos vonatkozó magyar irodalom. A gyűjteményes kötet záró cikke egy gömöri mesemondót mutat be (163— 199. 1.). Viera Gasparíková a cierna lehotai kiváló mesélő — Ján Králik — anyagából közöl példákat. A bevezetőben ismerteti a mesemondó életét, mesélésének módját, stílusát, a mesei témákat stb. Több mesei variánsnak megadja a nemzetközi mesekatalógus megfelelő típusszámát. A mintegy száz mesét elmondó individuum teljes anyagának bemutatása és elemzése szép eredménnyel gazdagítaná a meseirodáimat és összehasonlításul szolgálna a gömöri magyar mesék vizsgálatához is. Nagy érdeklődéssel várjuk a sorozat további köteteit. A magyar kutatás számára rendkívül fontos a gömöri szlovák és magyar néprajzi anyag együttes feltárása. A népi kultúra egyetemleges és alapos megismerését segítik elő a Gemer néprajzi tanulmányai. Az egymás mellett élés, az együttműködés és a figyelem szép példájaként a szerkesztőség a tanulmányokat magyar nyelvű öszszefoglalóval látta el. UJVÁRY ZOLTÁN Naukovij zbirnik 6. Muzeju Ukrajinszkoji Kulturi v Szvidniku za zahalnoju redakcijeju Ivana Cabináka. T. 6. Libr. 1. Svidnik, 1972. 345 1. Valasková-Surkalová, Nada: Szuszidszki vidnoszini v ukrajinszkih szelah Szhidnoji Szlovacscsini. (Szomszédi kapcsolatok Kelet-Szlovákia ukrán falvaiban.) 109—115. 1. A szerző célja a szomszédi kapcsolatok történeti szempontú vizsgálata az ukrán falvak kisebb egységeiben a XIX. század végétől a második világháborúig. A falvak kisebb-nagyobb részekre történő területi felosztása a falusi élet mindennapos gyakorlatából következett. A falvak rendszerint „felvégre" és „alvégre" tagolódnak. Gyakran ékelődik a kettő közé az ún. „középső rész". Ez az elkülönülés a falusi munkamegosztásban, társadalmi életben is megmutatkozott. Kisebb területi egységek a falu olyan részei voltak, amelyeket a lakosság tulajdonnevekkel, vagy a földrajzi sajátságokat visszaadó elnevezésekkel látott el. A legkisebb területi egység az egy lakóházat magába foglaló porta volt, ahol a kis vagy a nagy család lakott. A cikk írója a néhány lakóépület lakói közötti viszonyokat, jelesül a közvetlen és a közvetett („távoli") szomszédok közötti kapcsolatokat vizsgálja.