A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slavistika-národopis (M. Markus)

kalmas anyagot (1966). Kuka P. dolgozatában a zólyomi rét- és legelőgazdálkodás hagyományait és interetnikus vonásait is számba veszi. A méhészeti kutatások közül két szerző kutatási eredményeire kívánjuk felhívni a figyelmet. Az egyik a szlovák méhésztársulások tevékenységét és jelentőségét tárgyalja (Gergelyi, 1971). a másik inkább a mai szlovák méhészkedés jellegzetességeit írja le (Vontorcík, 1967, 1971). A szlovák nyelvű tanulmányokat idegen nyelvű (legtöbbször német és orosz) kivonat kíséri. Az eddig megjelent évfolyamok részletes tartalmáról az Agricultúra XI (1972) évfolyama (209—222. lapokon) ad pontos tájékoztatást. (Az Agrikultúrát kiadó intézmény címe: Polnohospodárske Múzeum, 949 01. Nitra. Hrad.) M. MARKUS Slavistika-národopis Red.: Ján Mjartan, Bratislava, 1970. 328. 1. Mint sokan már tudják, bevett szokás, hogy a szlavisztika kutatói évtizedek óta időszakonként nagyobb szabású nemzetközi konferenciára jönnek öszsze, ahol előadások tartásával, kiadványok bemutatásával kölcsönösen tájékoztatják egymást a szlavisztikai kutatások legújabb eredményeiről. Az ilyen alkalmakra minden tudományág képviselői felkészülnek, amit bizonyít a Mjartan Ján által szerkesztett és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete által kiadott „Slavistika-národopis" című gyűjteményes tanulmánykötet is. A szlovák etnográfusok és folkloristák e kötet kiadásával üdvözölték a Prágában 1968-ban megrendezett VI. nemzetközi szlavisztikai kongresszust. Mjartan Ján bevezetőjéből megtudjuk, hogy a prágai szlavisztikai kongreszszus három nagy cseh és szlovák szlavista: J. Dobrovsky, P. J. Safarik és L. Niederle emlékének kívánt adózni, s a tanulmánykötetben közreadott néprajzi és folklorisztikai dolgozatok az e három tudós értelmezésében képviselt „szlavisztika" jegyében és gondolatában íródtak. A dolgozatok szerzői széles körű összehasonlító tanulmányokat végeztek, s valamennyien folytatják a három tudós szlavista elkezdett munkáját. Csaknem minden tanulmány szerzője — összehasonlító munkája során — bőségesen hivatkozik a magyar (irodalomból vagy saját gyűjtésből származó) néprajzi anyagra, s maguk a feldolgozott témák is az interetnikus kapcsolatok, kölcsönhatások egész sorát kommentálják. Minden egyes tanulmányt német nyelvű kivonat kísér. Musinka M. tanulmánya V. Hnatjuk, a nagy ukrán néprajzkutató munkásságát értékeli. Különösen az ukrán és a szlovák folklorisztika összefüggéseire mutat rá. Hnatjuk a századforduló éveiben sokat járt-kelt és kutatott a történeti Magyarország területén. Levelezett korának jelesebb folkloristáival, nyelvészeivel (köztük magyar kutatókkal is). Hnatjuk munkásságát, tudományos és emberi arcát rajzolja meg Musinka közlésében. A magyar néprajztudomány szempontjából tanulságos Pranda A. közlése a szlovák mezőgazdasági szezon9 129