A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Nové obzory (M. Vrbovcsan)

munkásokról. Örömmel konstatáljuk, hogy a témakört újabban a magyar és a szlovák kutatók is érintették, ill. feldolgozták (Üjváry Z., Slakovsky P.). Pranda ebben a jól sikerült dolgozatában a szezonmunkára-járás történeti és néprajzi összefoglalását is adja —, adataiban azonban inkább csak az északtrencséni Kysuca-völgy és a Felső-Vág mentéről szerzett anyagra támaszkodik. Az adatok közlése során szóvá teszi a szezonmunkával járó interetnikus kapcsolatokat, az átvétel és átadás menetét és mértékét is. Podolák J. e kötetben a kárpáti pásztorok hagyományos tűzgerjesztési eljárásáról ír. Összefoglalja a nemzetközi irodalomból (a magyarból is) ismert változatokat és eredményeit nemcsak a szlovák, de a magyar és a többi kárpáteurópai nép szemszögéből is kiértékeli. Az alföldi szlovák telepesek életéből és szokásaiból gyűjtött néprajzi közlések sorát itt Horváthová E. folytatja. A Békés megyei Tótkomlóson gyűjtött, gyermekszülésre vonatkozó szokásanyagot teszi hozzáférhetővé. A tanulmány legnagyobb értéke, hogy gyűjtését párhuzamba állítja a szlovákiai szokásokkal. Kostková A. egy, a 18. században a Bács megyei Krstitrra (Bácskeresztúr) telepített rutén község lakosságának lakodalmi szokásait írja le. A leírás során azonban a szokásokat összehasonlítja azoknak a kelet-szlovákiai községeknek a mai lakodalmi szokásaival is, ahonnan ezek a rutén eredetű telepesek származtak. A szerzőnő nézete szerint kívánatos volna az effajta kutatásokat más témákra is kiterjeszteni, s az eredményeket összehasonlítani. Itt különösen a kelet-szlovákiai falvak kutatására gondol. Csakis ilyen gondos összehasonlító munka után lehet a népi kultúra változásait évszázadok távolságából is figyelemmel kísérni. A folklorisztikai dolgozatok között különösen Gaspariková V. közlésére hívjuk fel a figyelmet, aki elsősorban a népmese-kutatás során tapasztalt etnikai és interetnikai megfigyeléseit foglalja össze. Michálek J. tanulmánya az újabban gyűjtött prózai szövegek anyagából a népi „emlékezés" színeit, mértékét és szabályait próbálja rendszerbe foglalni. Széles körű és alapos Svehlák S.-nak az énekelt balladákról szóló cikke. Figyelemre méltó, hogy az Alföldre települt (bácskai, bánáti és szerémségi) szlovákok között ezek az énekelt balladák milyen ismertek és népszerűek ma is. Burlasová S. szintén a szlovák balladák kérdéséhez szól hozzá, s tanulmányában főleg a balladák „dallamjellegéhez" fűz figyelemre méltó megállapításokat. Droppová L. a régebbi szlovák vásárok énekeseiről és az itt énekelt szövegek összehasonlító munkájáról tájékoztat. M. MARKUS Nővé obzory (ŰJ LÁTÓHATÁR). Spolocenskevedny zborník Vychodného Slovenska (Kelet-Szlovákia Társadalomtudományi Évkönyve). Presov, I960—1972, II—XIV. kötet. Azok, akik már régebb idő óta figyelemmel kísérték a miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményeinek füzeteit, bizonyára tudják, hogy a fenti kiad-