A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ceskoslovenská vlastivéda — III. (Neufeld Ludvik)

ben a település különböző formáihoz fűződő adatokat dolgozta fel Sona Kovacevicová. Nemcsak a település-típusokat figyelte, hanem — nagyon helyesen •— figyelembe vette a környező természetet és a földrajzi adottságokat is. A lakóházak, gazdasági épületek és középületek építkezési anyagáról, technikájáról, formájáról, beosztásáról, díszítéséről és az építkezéshez fűződő babonás szokásokról egyaránt jó áttekintést kapunk, melyeket számos fénykép egészít ki. A ruházkodást és viseletet precízen dolgozta fel Viera NosáTová. A történelmi fejlődés folyamatának vázolása mellett az idegen hatásoknak és a művészi kivitelezésnek is kellő figyelmet szentel. A ruházkodást kiegészítő kellékek viszont bővebb említést érdemeltek volna. A fejezet előbbi részeihez viszonyítva bizonyos diszproporcionalitás észlelhető az élelmezést, táplálkozást tárgyaló résznél. Ezt azonban kiegyensúlyozza az a tény, hogy a témát maradéktalanul kimeríti Michal Markus. A hagyományos ételkészítési módok (pl. kenyérsütés, tejes ételek, húsok, tésztafélék, levesek, szószok és italok mellett az újabb és jelenkori élelmezésre, továbbá a társadalom különböző rétegeire is kiterjed a figyelme. Végül röviden szó esik a fejezetben a teherhordásról, a szállítóeszközökről, népi közlekedésről. Teljes képet nyújt a társadalmi és családi életet bemutató fejezetben Bozena Füová. Nyomon követhetjük a történelmi fejlődés korszakait, a társadalmi érintkezés kötelező szokásait, a tulajdonjogot, amelynek alapján a szerző kitűnően érzékelteti a falusi társadalom differenciálódását. A néprajzi és a történeti adatok a család két alapvető fejlődési formáját, a patriarchális nagycsaládot és a kiscsaládot dokumentálják Szlovákia területén. A szlovákság hitvilágáról és szokásairól szól a következő fejezet. A természetről alkotott elképzelésektől a keresztény vallás hatására elterjedt képzetekig figyelhetjük meg a hitvilág változását, az Emilia Horváthová által feldolgozott részben. A nép képzeletében rendkívül sok természetfeletti, vagy természetfeletti erővel rendelkező lény volt. Ezt bizonyítják a családi életben is erős szokások (pl. a gyermek megszületése előtt, a szülésnél, keresztelésnél, esküvőnél, elhalálozásnál stb.). Az utolsó fejezetben a szellemi kultúra alkotó elemeivel ismerkedhet meg az olvasó. A népi próza keretében elsősorban a mesét jellemzi (az állatmesét, varázsmesét stb.), azután a mondát, regét, történelmi mondát és az elbeszélést. A népi színjátszás és a gyermekfolklór rövid áttekintése után a népdal következik. Sok érdekes adattal szolgál a népi hangszeres zenét tárgyaló rész. Amit itt külön ki kell emelnünk, az a népi hangszerek áttekintő táblázata. Előnyére szolgál a gazdag kottaanyag, a furulyák és sípok összes típusainak reprodukciói. Meg kell még említeni a néptáncot, amelyről ugyan nagyon röviden írt a szerző. A záró fejezetben a cseh és a szlovák népművészet problematikus kérdéseiről polemizál a szerző (pl. a népi képzőművészet forrásairól, anonimitásról, eredetiségről stb.). Az olvasó tájékoztatására szolgál a felsorolt irodalom és források jegyzéke. Meg kell említenünk, hogy több kisebb pontatlanság fordul elő a kötetben, amelyeket több figyelemmel el lehetett volna kerülni. A csehszlovák honismeret e kötetében sor került a cseh és a szlovák néprajz konfrontálására. A népi kultúra szintetikus szemléletére törekvő kísérlet jól sikerült. Tükrözi a tudomány mai helyzetét, elért sikereit, törekvéseit és kitűzött céljait. NEUFELD LUDVIK