A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ceskoslovenská vlastivéda — III. (Neufeld Ludvik)

zásának történetét. Néhány fontosabb fogalom magyarázatával foglalkozik, pl. a nép, az etnográfia és folklorisztika, a népi kultúra fejlődésének szakaszai és ezeknek folyamán a kérdéses témával kapcsolatos problémák felmerülése és tisztázása, továbbá a jelen időben megoldandó problematikus feladatokat és kérdéseket tárgyalja. Az első rész 361 oldalon foglalkozik a cseh nép kultúrájával. Az öt fejezet a következőképpen oszlik meg: — Foglalkozás és termelés: ennek keretében földművelés, állattartás, baromfinevelés és méhészet, vadászat, háziipar és kisipar. — Anyagi kultúra: települési formák és lakás, viselet, élelem, közlekedés. — Társadalmi és családi élet. — A cseh nép babonás elképzelései és szokásai. — Folklór: népi próza, közmondások, pranosztikák és találós kérdések, népi színjátszás, gyermekfolklór, népi és népies énekek, népi hangszeres zene, népi tánc. A sorrend azonos a második részben is, amely a szlovák nép kultúráját tárgyalja. A kötetnek főképpen a második részére szeretnénk több figyelmet fordítani. A munka 307 oldalon összefoglalóan tárgyalja a szlovák nép kultúráját. A nép foglalkozásának keretében az első helyen a földművelés áll, melynek a hagyományos formáit dokumentáló adatokat kitűnően dolgozta fel Ján Podolák. Szlovákia területe tagozottabb, így hát természetes, hogy a földművelés hagyományos formáinak is többféle variánsát ismerte a nép. Figyelemre méltó adatokat tudunk meg az eke fejlődéséről és használatáról: a primitív túróekéről, amelyet egyes helyeken még 1950-ig is használtak, mint segítő eszközt (hegyes vidéken az ugarok és rétek feltöréséhez), azután a faekéről. amelyen csak az eketalp és a csoroszlya volt vasból. Áttekintést nyerhetünk a gabonafélék termeléséről, tárolásáról és felhasználásáról, az aratásról és a vele összefüggő szokásokról. Egyes vidékeken (pl. Nyitra, Kassa környékén) a zöldségtermelés is jelentős szerepet játszott a nép kultúrájának formálásában. Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlovákia déli részein különleges helyet foglal el a nép életében a szőlőtermelés, borászat. A szőlő északi határvonala, amely kb. a 300 m tengerszint feletti magasságot éri el, nyugatról kelet felé húzódik: Skalica Nővé Mesto n. Váhom, Nitra, Krupina. Modry Kamneri, Rozhava és Kosicen keresztül a Vihorlat hegy déli részéig. A fejezetben szó esik a gyümölcstermelésről, szénaszárításról és a takarmányozásról. Önálló részben foglalkozik az állattartással, amelynek Szlovákia területén különösen jó előfeltételei vannak. A pásztorkodás keretében szembetűnő a hegyes vidékek juhtartása, a tej és a gyapjú feldolgozása. A fő foglalkozások körébe tartozik a méhészet is, amelynek a múltban nagy gazdasági jelentősége volt. A ház körül és a gazdaságban szükséges mindennapi használati tárgyakat és szerszámokat a nép készítette. Hangsúlyos a fa feldolgozása (pl. bútor, faedények, szerszámok, sajt- és mézeskalács-formák, kosarak, plasztikák stb. készítése), a textíliák házi gyártása (a szövés különböző technikái, csipkeverés, hímzés, festés), az üveges és fazekas mesterségek. Kelet-Szlovákia és Magyarország északkeleti területeit e témakörben egykor erős interetnikus kapcsolatok kötötték össze. A következő fejezet az anyagi kultúrát tárgyalja. A fejezet bevezető részé-