A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: A kárpátukránok kutatása Zemplénben a 20. század fordulóján

s majdan Zemplén vármegye megírandó történelmében is a maga méltó helyét elfoglalja."

1 A kárpátukránok a századfordulón Magyarország jelentősebb nemzetiségei közül a legelmaradottabb körülmények között éltek. Értelmiségük a papság volt, rajtuk kívül egy-két tucat orvos, ügyvéd jöhetett csak szóba. Zemplénben is vagy kárpátukránok lakta területen élő magyar birtokosok vagy gör. kat. papok lehettek az Akk. „rutén-szakértői". Dongó Gyárfás Géza — a viszonyokhoz képest — tekintélyes munkatársi gárdát gyűjtött maga köré: Sztavrovszky Gyulát, Bihai'y Emilt (gör. kat. esperes), Polyánszky Gyulát (szintén gör. kat. lelkész), Unghváry Edét, Fedák Endrét, Matolai Etelét (utóbbi maga írja, hogy tud kárpátukránul). Ezúttal eltekintünk attól, hogy a zempléni kárpátukrán kutatást a magyarországi általános képbe illesszük. Megtettük ezt egy korábbi áttekintésünkben.

2 Csak annyit szögezünk le, hogy az Ethnographia. a Néprajzi Értesítő és a Századok mellett az Akk. volt a magyarországi kárpátukrán kutatás legfontosabb fóruma. Lényegében a „Magyarország Vármegyéi és Városai" sorozat Zemplén vármegye kötete is az Akk. alapján foglalta össze a kárpátukránok néprajzát (Virter Ferenc)? Az Akk. kárpátukrán vonatkozású cikkei, tanulmányai történeti, illetve néprajzi jellegűek. A továbbiakban e két csoport szerinti felosztásban — az írások megjelenésének időrendjében haladva — adunk rövid ismertetést és bírálatot. Az Akk. II. évfolyama (1896) 1. számában olvashatjuk az első kárpátukrán vonatkozású tanulmányt, Sztavrovszky Gyuláét, a krasznibrodi monostorról. Az első közleményt még további hat követte.'

1 Sztavrovszky bevezetőben a tájat mutatta be: „Zemplén-vármegye említésénél a magyar ember rendesen a Bodrogközre, vagy legjobb esetben a borairól híres Hegyaljára, szóval magyarok lakta alföldi vidékre gondol. Pedig e hosszú vármegye egészen messze a hegyes éjszakra, a gácsországi határszélig terjed, tehát nagy részében „görbe ország", melyben a szláv (túlnyomólag) orosz ajkú népség lakik. A vármegye e felvidékét a közéletben minden nyelven csak ,,Krajnyá"-nak (határszéli vidéknek) nevezik és fővárosául a régi Homonnát tekintik."

5 A Labore folyó balparti krasznibrodi gör. kat. bazilita rendű monostor temploma 1752-ben épült, hozzá csatlakozik az L alakú monostorépület. További részletekre és stílus-vonatkozásokra a leírás pontatlansága, kezdetlegessége miatt nem térhetünk ki.

6 Az első közlemény folytatásaiban a XVIII—XIX. századi kárpátukrán tudományos összefoglalások és a szerzetesi hagyományok alapján írta le Sztavrovszky a monostor történetét, az alapítást visszavezetve a XIV. század második felére (ez természetesen csak legenda, semmi köze a történelmi valósághoz). Polyánszky Gyula a zempléni gör. katolikusokról írt hosszabb összefoglalást.

7 A megye 318 000 lakójából az 1890-es évek közepén 98 000 volt a gör. katolikusok száma. E vallás követői nem alkottak egységes etnikumot : délen még kevés magyar is tarkította soraikat, de a többséget — Közép- és FelsőZemplénben — a szlovákok és kárpátukránok tették ki. Polyánszky a kárpátukránok életét a következőképpen summázta: „születik, adót fizet és — meghal!"

8 A továbbiakban röviden összefoglalta az országos gör. kat. vallástörté8* 115