A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: A kárpátukránok kutatása Zemplénben a 20. század fordulóján
netet, majd a XVII. századtól kezdődően a zempléni vonatkozásokat, kitérve a szomszédos területekre is. A további történeti tanulmányok is — egy kivételével — kifejezetten egyháztörténetiek. Unghváry Ede két tanulmányt írt: a Bukóc hegyi bazilita monostorról, illetve Rafajóc község történetét foglalta röviden össze. 0 A Bukóc hegyi monostor egy Sztropkó melletti, 347 m magas hegyen áll. A harangján levő 1683-as évszám alapján Unghváry a templom építését ekkorra tette (?), leírva az alapítás legendáját is. 10 Akárcsak Sztavrovszky, ő is megkísérli az építészeti leírást, hasonló „sikerrel". Adatai történeti vonatkozásban Bazilovics egyháztörténetéből és egyéb magyar feldolgozásokból származnak — többségükben. Rafajóc község Észak-Zemplénben van. Egy alig megközelíthető völgykatlanba települt, s 17 házban 110 kárpátukrán lakosa él. A falu kőtemploma harangján 1536-os évszám volt. Az egyházi anyakönyvek 1794-től maradtak fönn. A lakosok nehéz életének csak néhány sort szentelt Unghváry, inkább a „csodakút", a hagyományok, a búcsú leírására tért ki. Fedák Endre rövid adatközlését említhetjük még meg a szécskeresztúri gör. kat. parókia alapításáról, ami 1700-ban történt, s Pethő Ferenc nevéhez fűződik." A történeti csoportba soroljuk még Matolai Etele Balogh Pál népességi statisztikájához fűzött megjegyzéseit. 12 Részletesebben kitért ebben Matolai a „tót—orosz" kérdésre: a kárpátukránok elszlovákosodására. A magyarosítás híve volt, s kifejtette: ,, . . . hogy egyik nem magyar nemzetiség nyelje el a másikat, abban semmi nyereségünk, semmi örömünk nem lehet. Sőt, ha már ennek kellene megtörténnie, már inkább szeretném, hogy az orosz nyelje el a tótot, mert... az orosz a mi legjámborabb, legjobb népünk és . . . az orosz nyelv szebb a tótnál." 1 '- Ezt a véleményt azért idéztük, mert akkoriban tipikusnak számított. A kárpátukrán néprajzzal csak Bihary Emil foglalkozott behatóbban az Akk. munkatársai közül. Három tanulmányt is közölt. Egyik a „Farsangi szokások a Kárpát-aljai oroszoknál.. ." i4 A farsang volt a kárpátukránoknál a legfontosabb családi ünnepek ideje. Ekkor tartották a keresztelőket (ha nem akkor született is a gyermek), a lakodalmakat s ez volt a legnagyobb vendégjárás ideje is. Bihary leírja, hogy sok gyermek született általában a családokban, de legtöbbjük 5 éves koruk előtt elhalt (10—15-ből általában csak 4—5 vált nagykorúvá). A születések júniustól decemberig voltak a leggyakoribbak. Bihary részletesen leírta a keresztelőt, a lakodalmat. Közölte a rigmusok magyar szövege mellett az eredeti „oroszt" is, ami akkor a néprajzi gyakorlatban ritkaságnak számított. A leíró néprajz művelője volt, magyarázatokra, összehasonlításokra stb. nem törekedett — aligha volt meg ehhez a kellő képzettsége is. Második nagyobb tanulmányában a kárpátukrán temetési szokásokat és a halotti tort írta le. 15 Harmadik írása a karácsonyi szokáskört mutatja be. 10 Ez is leíró jellegű, részletes, pontos. Elöljáróban általános jellemzést is adott a kárpátukránokról: „A magyarországi orosz népnek általában, de különösen a mi zempléni népünknek két fő jellemvonása van: a vallásosság és a konzervativizmusz." Mondják: „Az én atyám, az én nagyatyám és ősatyám is így csinálta, hát én is úgy teszem." 1 '
