A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gabona föld alatti tárolása Karcsán

Ezeknek a vermeknek a készítésénél a belvilágot szemre becsülték meg. A verem szájának a nagyságát is arasszal mérték. Ennek ellenére az előkerült verem fala mindkét oldalon meglepően szabályos volt. A verem kiásása után következett a veremfal és a veremfenék simítása. Ez a külső vermeknél az irtával vagy lapátásóval történt. A belső vermeknél viszont ehhez a munkához vágókést használtak. Ezzel úgy vágták simára a falat, hogy a veremfalhoz merőlegesen hozzányomva, lekaparták az egyenetlenséget. Amikor ezzel a munkával készen voltak, a vermeket agyaggal kitapasztották, majd amikor a tapasztás kiszikkadt, kifüstölték, kiégették a vermet. Az égetéshez csatkagórét? napraforgószárat, nádat, szalmát használtak. A kiégetés hosszadalmas, két-három hétig tartó munka volt, de elkészülte után a fal olyan lett, mintha cserépből lett volna. Ezt a munkát a faluban az idősebbekre bízták. Az égetés után, amikor a verem már kiszellőzött, kitisztították, majd gondosan betakarva várta a belekerülő gabonát. A gabona vermelése A vermek nagysága — mint ahogy már korábban is említettem — mindig a gazdaság nagyságától függött. Mivel egy veremben csak egyféle terményt tárolhattak, mindig annyi veremre volt szükség, ahányféle kalászos terményt termeltek. Legnagyobb volt a gabona vetésterülete, melyet később kiszorított a búza. Kezdetben a gabonát vermelték, majd később a búzát, mert ebből a két terményből termett csak annyi, hogy egy-egy vermet megtölthettek vele. A vermek megtöltésére minden évben augusztus közepe táján került sor, a cséplés befejezése után. Amikor a vermek megtöltését elhatározták, a megtöltés előtt legalább egy nappal a takarót eltávolították, a vermet kiszellőztették. Ezután a jól kiszárított gabonát megkezdték betölteni a verembe. Gondosan vigyáztak arra, nehogy a gabona „fogós" (nedves) legyen, mert akkor a veremben megdohosodott, bármennyire is jó volt a verem. A verembe vékával vagy ötvenessel'

1 mérték a gabonát. A verem megtöltése után egy-másfél napig hagyták a terményt ülepedni, majd utánatöltötték és csak ezután fedték be. A vermelés kétféleképpen történt. Ha jól kitapasztották és kiégették a vermet, akkor csak úgy beleöntötték a terményt. Ha azonban a vermeket csak füstölték, akkor a vermeket zsúppal kibélelték kb. 5—10 cm vastagon, és úgy került bele a termény. A gabona betöltése után a befedés következett. A gabonára 5—10 cm vastagon zsúp került, majd ugyanilyen vastagon töreket vagy csepűt

5 tettek. Erre került szintén 5—10 cm vastagságban agyagos föld, jól ledöngölve. Az agyag a föld felszínével egyezett, és erre került ugyancsak föld, bogárhátúra kiképezve, jól megdöngölve. Mikor így befedték a vermet, a tetejére nádkévéket állítottak, hogy védjék a vermet az időjárás viszontagságaitól, az esőtől, hótól. Az uradalmi vermeket is így fedték be, azzal a különbséggel, hogy a vermek fölé oszlopokra szerelt féltetőt építettek nádból. A belső vermek töltése is csak a nyakig történt. Ezután szalmával, törekrkel fedték a terményt, majd agyaggal döngölték le az egészet a föld színéig. Ezután a tetejét a ház földjével együtt letapasztották úgy, hogy csak a háziak