A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gabona föld alatti tárolása Karcsán

A gabona föld alatti tárolása Karcsán Az ötvenes években Karcsa településrajzát kutatva, meglepett, hogy a faluban az ún. kertes település volt uralkodó jellegű egészen 1860-ig, a bodrogközi mocsarak lecsapolásáig. Ez a településforma azt jelentette, hogy a házak lakórésze nem a mai gyakorlatnak megfelelően az utcára, hanem a kertre nézett, viszont a lakóházzal egy fedél alatt levő istálló, a gazdasági felszerelések tárolására szolgáló szín, az ún. eresz

1 az utcára nyílt. Amikor ennek az okát kerestem, többféle magyarázatot is találtam. Érdekes módon azonban minden magyarázat említette a gabonásvermeket, illetve azok elhelyezését. Éppen ezért már akkor felmerült bennem az a gondolat, hogy érdemes lenne a gabona vermelésének kérdésével, a gabonásvermekkel foglalkozni, a vermelésre vonatkozó adatokat összegyűjteni. Karcsa községet a 19. század végéig végeláthatatlan mocsár vette körül. Az itt élő nép házainak fala betapasztott vesszőfonás, úgynevezett paticsfal,

2 a teteje nád volt. Földművelésre alkalmas terület kevés, a 19. század elején is csak 277 hold. Éppen ezért legnagyobb érték a kenyérnekvaló volt. s azt minden eszközzel védeni kellett a tűztől, víztől és a tolvajoktól. Erre a legbiztosabb mód a gabona föld alatti tárolása volt. A házak építése is ezt a védelmet szolgálta. Azért nézett a ház a kert felé, mert a gabonásvermek rendszerint a szobaablak előtt helyezkedtek el úgy, hogy bármikor szemmel lehetett tartani. Tolvaj nem férhetett hozzá, mert a kert felől csak csónakon közelíthette meg a lakást, ha pedig az utca felől közelítette volna meg, az udvaron végig kellett mennie, s ezt pedig nem tehette úgy, hogy észre ne vegyék. Azonkívül a ház homlokzata jól védte a vermet az időjárás viszontagságaitól. Szükségszerű volt a szemes termények veremben való tárolása azért is, mert évszázadokon keresztül gyakran kellett a falu lakóinak hirtelen eltűnni a faluból. Amikor pedig visszatértek, legtöbbször porig égett falut találtak, de az élet megindulhatott, mert a legfontosabb, a kenyérnekvaló megmaradt, abban nem tehetett kárt a tűz. A 19. század végére azonban már csak elvétve vermelték a gabonaféléket. Ennek az is oka volt, hogy a 19. század végén már nem építettek paticsfalú házakat, helyette egyre jobban terjedt a kőalapra épített vályogfalú ház. A házhoz most már kamrát is építettek, s tetőszerkezete is olyan volt a háznak, hogy lehetett tárolni a padlástérben is. Az első és második világháború idején a rekvirálások, az 1950-es években pedig a beszolgáltatás miatt újra vermekbe került a gabona egy része. A gabonafélék vermelésének tehát gazdasági, társadalmi okai voltak. Egyrészt tárolóberendezések voltak a vermek, másrészt (a „szaladó világ" idején) a rejtést szolgálta. Amikor azonban az építkezések korszerűbbekké váltak, a társadalmi és gazdasági helyzet is megváltozott, a föld alatti gabonatárolás is elveszítette jelentőségét. A gabonafélék tárolása a föld alatt a kerek, körte alakú és tégla alakú veremben történt. A kerek és tégla alakú verem elsősorban a külső tárolásnál volt használatos, míg a körte alakú és kerek vermet a ház belsejében, rendszerint a lakószoba egyik sarkában készítették. Ilyen verem került elő 1966-ban 7* 99