A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gabona föld alatti tárolása Karcsán

a Táncsics Mihály utca 40. szám alatti háznak a bontásakor, illetve az oda építendő ház alapjának ásásakor. Az alján gabonaszemeket találtak. Mivel a falu területén a talajvíz aránylag magas volt, külső tárolásra főleg a tégla alakú verem volt a legalkalmasabb. A külső vermekben csak ősztől tavaszig tárolták a terményt. Amikor a föld 'fagya kiment, a vermeket felbontották és a terményt hordókba, zsákba szedve tárolták a lakásban a vetésig és az őrlésig. Talán a régi vermek formáját őrzi még ma is a burgonyának és takarmányrépának ásott veremforma, bár ma már nem is veremnek, hanem halommik nevezik. A burgonyát kör alakú, a répát pedig tégla alakú halomban tárolják. A körte alakú verem keskeny nyakú, a nyaktól lefelé öblösre kiásott verem volt. A belsejét tapasztották, majd a tapasztás után kiégették. A gabonát hosszabb ideig tárolták benne, hiszen ez a biztonsági tartalékot jelentette. Az ilyen vermek sohasem voltak egy köbméternél nagyobbak és 6—7 q terménynél több soha nem került bele. Minden nagycsaládnak a portáján külön verem volt. A 19. század végéig, sőt, a 20. század első évtizedéig Karcsán ugyanis nagycsaládban éltek. Ez azt jelentette, hogy a családból csak a lányok kerültek el, a fiúk hazanősültek és együtt laktak az idősekkel, rendszerint a legidősebb családfő irányítása aiatt. Családunkban pl. 1914-ig együtt laktak dédnagyapám az apjával, s dédnagyapám fiai. Amikor építettek és a család külön lakásba költözött, akkor is közösen gazdálkodtak. Az udvaron másik házban laktak dédnagyapám testvérei a gyermekeikkel. A portákat ma is Nagyjánosok. Nagyandrisok, Horváthok, Kondorok, Fiúkok, Szabadkák portájának nevezik a faluban. A porta 600—1600 négyszögöles belterület. Ezen áll a ház a gazdasági épületekkel, valamint a szérű. A Karcsát körülvevő földesúri birtokon is vermelték a gabonát a tárgyalt időben. Az uradalomhoz tartozó tanyákon ugyanis nem találunk még ekkor a gabona tárolására szolgáló magtárt, gabonatároló helyet, viszont a határnak abban az időben nagybirtokhoz tartozó részén, a ma is Dözsverme néven nevezett területen vermekben tárolták a gabonát. Ez a terület fekvésénél és talajánál fogva is alkalmas volt terménytárolásra, lévén magasabban fekvő a környező helyeknél. Amíg azonban a faluban mindenki maga vigyázta az elvermelt gabonát, a nagybirtokon erre a célra „kerülőt" (csőszt) alkalmaztak. A csősz kint is lakott a vermeknél egész esztendőben. Járandósága, bére annyi volt, mint egy béresnek. A Becsked-tanyán 1903-ban épült fel az első magtár, ettől kezdve megszűnik a grófi birtokon a gabona vermelése. A bárói birtokon azonban csak később tárolják a gabonát magtárban. Adatközlőim szerint volt olyan bő termésű év, hogy még a határban levő kutakat is, melyeket már, mivel kiszáradtak és rendeltetésüknek megfelelően nem voltak használhatók, terménytárolásra használtak. Ezeket a kiszáradt kutakat terménnyel töltötték meg, majd gondosan lefedték, és csak tavasszal bontották fel. A bárói birtokon a vermek őrzésére nem alkalmaztak külön csőszt, hanem a határ szemmel tartásával megbízott csőszök feladata volt a termények, illetve a vermek őrzése. Ezt azután felváltva őrizték. A vermek készítését és helyét mindenkor az határozta meg, hogy milyen a talaj, milyen magasan van a talajvíz. A talaj kötöttségének, a talajvízmély-