A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Bednarik, R.: Ludové stavitel'stvo na Kysuciach (Dankó Imre)

jelent meg. Ez, a Kysuciach-vidék népi építészetéről szóló monográfia minden bizonnyal egyik alapvető műve lesz a szlovák etnográfiának, ha talán már most is, a megjelenésétől eddig eltelt rövid idő ellenére nem lett azzá. A magyar néprajztudomány a munka jelentőségét mind ez ideig nem mérte föl. Ennek az a jele, hogy például nem is ismertettük. Ez annál inkább kirívó jelenség, mert Bednarik egyéb munkáit figyelemmel kísértük, és sorra ismertettük is; nem egyet még a megjelenés évében. [Például Manga János az Ethnographiában (LUI. 1942'248—249.) még a megjelenés évében recenzionálta Bednarik Zvykoslovné pramene vytvarného prejavu Slovenského (Sv. Martin, 1942.) című munkáját. De Gunda Béla is, ugyancsak az Ethnographiában (LIV. 1943 260—261.) még a megjelenés évében ismertette Bednarik Ludové polovictvo na Slovensku (Sv. Martin, 1943.) című könyvét. Ugyancsak Gunda Béla mutatta be szerzőnk Mafovné ohnistia v oblasti Malych Kárpát című művét (Martin, 1956.) két évvel a megjelenés után, 1958-ban (Ethnographia LXIX'1958 171—172.).j De nemcsak Bednarik munkásságát kísérte ilyen nagy figyelem részünkről, hanem a szlovák népi építészet tárgykörét is. Jól példázza ezt az, hogy ha kissé késve is, de fontosságának megfelelő figyelemben részesítettük a szlovák népi építészetről szóló monográfiát, Vydra Jozef munkáját is [Ludova architektúra na Slovensku. Bratislava, 1958. Dám László toílából az Ethnographia LXXXIII (1971.) évfolyamában, 292—293.]. Bednarik módszere a lényeges. A gondos leírást minden esetben alapos történeti elemzés követi. A jelen állapot széles alapon való összevetése a történeti fejlődéssel juttatja el Bednarikot azokhoz a következtetésekhez, amelyek összességükben a tárgy analizált, mindenki számára érthető fejlődésmenetét, strukturális és funkcionális összefüggéseit adják meg. Jelen kötet természetesen nemcsak módszere miatt érdemel figyelmet, hanem tárgyát tekintve is. A Kysuciach-vidék érdekes terület, bizonyos tekintetben a magyar népiségtörténet szempontjából is jelentős. A kérdéses vidék a Vág egyik jobb oldali mellékvizének, a Kysuciach pataknak völgye, az egykori Trencsén megye legészakibb részén, a morva és a lengyel határ közvetlen közelében. Csak a 16. század második felében települt be, főleg szlovák jobbágyokkal. Hangsúlyozni kell, hogy még itt, ezen a legészakibb vidéken is fordultak elő a szlovák mellett más etnikumú telepesek is, lengyelek, magyarok és morvák. A terület egyébként kezdetben három várbirtokhoz tartozott: Sztrecsnóhoz, Zboróhoz és Budatinhoz. A települések vajdaságokban történtek. Később, a várbirtokok felbomlása után a birtokosok zömét szlovákok, kisebb részét magyarok alkották. Érdekes a patak és a hozzá tartozó terület neve: Kisucca. A név eredetével és magyarázatával mindeddig érdemlegesen senki sem foglalkozott. Feltételezhető, hogy az elnevezés a magyar ucca szó egy fogalmat alkotó jelzős — kis — alakja. Az első világháború előtt általában így vélték és a vidék egyik legnagyobb települését Kiszuca—Újhelyet KisuccaÜjhelynek is írták, ejtették és eredeztették (Kiszuca-Novemesto). Nem lehetetlen, hogy az elnevezés a Kiszuca-patak szűk völgyében kialakított, Morvaországba és Lengyelország felé tartó nem fontos, kisebb jelentőségű